Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Margittai Gábor: Reggeli a Lavinában
Elmúlt a messziségben a sok régi torony, régi iskola, régi boldogság. Sóhajtunk, de nem tudunk felejteni. E határszéli városkák köré hurkolódott a Poprád, Krúdy kedvence, a leghűtlenebb magyar folyó, amelyet szerinte elfelejtettek kiváltani a lengyel zálogból, ezért ma is visszafelé áramlik. Noha a tátrai Mengusz- falvi-völgyben ered, északnak fordul, ki a Kárpátokból, s a Dunajecen, majd a Visztulán át a Balti-tengerbe ömlik, pisztrángjaival a lengyel testvérek hasát tömve meg. S e városokat zengték körül a felvidéki öregharangok, melyek mindig a magyar középkorról beszélnek, mert akkor tanulták meg az első' hangot, amelyet kiejtettek. Hát ebbe a világba lépett be az a kissé már aggodalmaskodó hajdani fuvaros, aki mögött alkonyatkor végre bezárultak a kapuk. • Forgolódni egész éjjel, csatakosan, ingerülten, a hajnali kisharang első kon- dulását várva. Aláöltözet, keserűlikőr, mászóbotok, kamásli — jelentősen túlbiztosítani a felszerelést. Félhomályban indulni. Türelmetlenül dobolni a kormányon, amíg a kanonokház öreg fakapuját kinyitja a távirányítós automatika. Majd fölkaptatni az egyetlen szepeshelyi utcán, egy-egy misére igyekvő apáca, papnövendék mellett gurulva. Elsuhanni a szepesgörgői kastélykert használaton kívüli, pusztuló főkapuja előtt, (e helyütt fészkelt hajdan ama Görgey Pál úr, akit a fekete város polgárai lenyakaztak főterükön); leereszkedni a lőcsei szerpentinen az alvó városba, monarchiabeli iskolaépületek, pompás kis galambkék gyárak és szász erődfalak mellett. Csütörtökhelynél jobbra térni az országúton, és gót templomú, pártázatos tornyú törpepoliszokon átevickélni, lombtalan szilvafákkal keretezett, világosodó úton cigányasszonyokat, vigyor- gó purgyékat, szakállas-gumicsizmás férfiakat kerülgetni. Csak óvatosan, csak elővigyázatosan. Aztán megint dombokra fel, szerpentineken le, legelők és erdők szélén, tornyokkal egy magasságban, menni és menni üres gyomorral. Majd végre megpillantani az árnyéktalanul a levegőbe karcolt, sófehér és halványvörösen lángoló formát. Tátra. A Gerlachfalvi, a Lomnici, a Nagyszalóki csúcsok egybekovácsolt gránitkoronája. Hasadékok, kőomlások, patakvölgyek és porhóval beszórt hegyi rétek messzire látszó miniatűr alpese. Mojá Tátrá. A tökéletes vízszintesből kiemelkedő szabálytalan függőleges. Kisharang, nagyharang. • Krúdy városképei persze melankolikusak, visszarévedők, középkoribbak a középkornál. Az írót az idő dallamossága és kézzelfoghatósága, az utazót a vál41 A dél-erdélyi Sárd templomának befalazott kapuja
