Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...

felhívhatta a költő figyelmét, hogy a figyelmeztetés neki szól: „Aki a közlés materiális anyagára, vagy ami még hamisabb, a közlési kényszer pátoszára bízza magát s elveti a formakeresés gondját, mint holmi Tart pour Part-os lélek hiábavaló tetszelgését, mivel nyűgözhet le? E pontot illetőleg a művészet autonómiája mellett vagyok” - üzeni egyebek között barátjának.

József Attila azonban valójában nem proletárköltészetet kívánt művelni, hanem olyan politizáló költészet kialakítására törekedett, amely ugyanakkor teljes értékű művészetként is megállja a helyét. Ezért értetlenkedésként vette a bíráló, feddő sorokat, s konstatálta, hogy még legjobb polgári barátai sem értik meg, milyen szándékok vezérelik művei megalkotása során. Azt a következtetést vonta le, hogy az osztálykorlátok áthidalhatatlan szakadékot támasztanak közte és egykori barátai között. Ennek a meggyőződésének ad hangot [Hová forduljon az ember...] kezdetű versében, amely nem más, a vers címzettje is pontosan tudatában volt ennek, mint kemény ítélet és szeretet nélkül rajzolt karikatúra Németh Andorról:

Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé, nem dob be ablakot, nem tép föl utcaköveket?

Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé és nem elégedetlen, bár nem elégedett?

Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős.

Borostás arca mintha látna, de a szeme semmit se néz, akár a halé.

Milyen gyönge és bánatos! Es bánata mily alapos, erős!

Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el, bátran állna a halál elé.

Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én.

Eszét külön, szívét külön szárnyalja be az egyröptű szó.- Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi kopasz ág zörgő tetején — néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó.

Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül egy öregre figyel ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong hűvös szelét már én is érzem s megrendülök. El innen, el - Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel nekünk vaskörmével kívül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond.

Hát igen, a vers kezdetén még csak ismerőssé távolítja magától a jó barátot, s a gondolatmenet végére már ellenségként állítja szembe magával. Szerencsére azonban ennek az időszaknak hamar vége szakad. A Külvárosi éj kötet 1932. októberi megjelenése után Németh felismeri, hogy József Attila a tiszta költészet és a proletárköltészet között egy harmadik utat tört a maga számára. Kételkedve, elképedéssel ugyan, de konstatálja, hogy a nyaktörő mutatvány sikerült. József Attila olyan politikai vagy világnézeti költészetet alakított ki, amely esztétikai értékét tekintve gáncstalan, teljes értékű művészet is egyben. A kötetről írt kritikájában leteszi a fegyvert.

13