Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 3. szám - Lengyel Tamás versei
2 2 2 2 LENGYEL TAMÁS Ausztralo-pite Az üvegpalotákból rám bámuló dolgozók: stra-pie, pum-pie, kala-pie... egy békés nagy óceán-darabka: písz ov kék és a szintén b. nagy sivatag - ízelítőnek ennyi elég. 58 évnyi hiány. Talán giccsesnek, csöpögésnek hat két olyan ember története, akik születésüktől fogva ismerték egymást, együtt élték végig a gyermekkort, életük legmeghatározóbb élményeit, és aztán egyszer csak, mintha meghaltak volna egymás számára, vagy legalább is a másik nyomát vesztik, majdnem örökre. Talán valóban giccses és csöpögős is. A kívülállónak. De nem annak, aki átélte. A harmincas évek elején, Kárpátalján született testvérpár „kálváriáját'''’ a sajtó alaposan megcsócsálta. A részletekre így most nem is térek ki. Bár lehet, hogy mint első' számú szemtanú, egyszer majd tényszerűen is megírom. Most azonban csak néhány impresszió álljon itt azzal kapcsolatban, amint édesanyám múlt ősszel újra átölelhette emigráns bátyját Sydney-ben. Ausztrália magyarul Hetekkel ezelőtt kiadta Magyarországnak a náci bűnökkel vádolt Charles Zentayt, akitől az egész nemzetközi sajtó hangos. Néhány napja eltemette azt a példás életű magyar házaspárt, akik kilencven évesen egymáshoz képest fél óra különbséggel haltak természetes halált, és akikről addig szinte senki nem tudott. Azóta sem. Ma pedig engedte, hogy édesanyám és nagybátyám találkozzanak. 1
