Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...
jósinas, mezei napszámos, bankhivatalnok, könyvügynök, egyleti szolga, házitanító és újra rikkancs. Próbált meghalni: lúgkővel, gázzal, kötéllel, méreggel és vonatelgázolással. Huszonhárom éves.” A barátság eme első korszakának záróköve József Attila Ballada címet viselő egysoros verse, a hozzá fűzött tréfás, ironikus ajánlással, amelyből előadásom címét emeltem ki. Az egysoros vers így szól: „Vízcsepp az ég, viszi a szél”. Az egyetlen rövid sorból álló vers olyannyira szűkszavú, hogy ember legyen a talpán, aki megfejti. Megközelíteni azonban lehetséges, még hozzá Németh és József közös programja, a tiszta költészet felől. Paul Valéry, a poésie pure legjelentősebb francia képviselője fejti ki egyik helyen, hogy milyen nehéz olyan verset írni, amiből minden tisztátalan elem kiküszöböltetik. Ami már hosszabb egy sornál, az aligha maradhat tiszta - vélekedik a francia költő. Hát József Attila, hogy tiszta maradjon, elfért egy rövid sor keretei között. S hozzáírta, ahogy a Villon-balladáknál ez megszokott, a következő ajánlást: „Legalább N. A. sejtse meg / Ki Ízlelő nyelven beszél / E gorgonzola-versemet”. Hogy ki az az N. A., azt könnyű megfejtenünk: természetesen Németit Andor. A Ballada, a szerző is úgy gondolja, olyannyira homályos értelmű vers, hogy még Németh Andortól sem azt várja el, hogy „fejtse meg”, hanem csak azt, hogy „sejtse meg”. A megsejtésig egyedül Németh juthat el a költő szerint, hiszen „Ízlelő nyelven beszél”, ami a legnagyobb megbecsülés, és egyben kedves csúfolódás is. Ki beszél ízlelő nyelven? Hát a kifinomult, finnyás esztéta, aki azt is értékelni tudja, amire más már nem képes. Ámde a nyelvünkkel vagy ízlelünk, vagy beszélünk. ízlelő nyelven beszélni, ez két, feltétlenül különválasztandó művelet paradox, tehát képtelen egymásra másolása. Ugyanolyan képtelenség ez, mint a gorgonzola-vers. A gorgonzola az egyik legpikánsabb olasz sajt, elolvad a szájban. A legtestiesebb élvezetet nyújtja az ízlelőbimbóinknak. A „Vízcsepp az ég, viszi a szél” ellenben olyannyira spirituális sor, hogy egyaránt kívül van az ízlelő és a magyarázó nyelv hatáskörén. Gorgonzola-vers? Nehéz nem érezni a kihívást, a tiszta költészet iránt nosztalgiát érző barát ugratását annak a részéről, aki sok szempontból már elidegenedett ettől a verseszménytől. A távolság akkor képződik a két barát között, amikor híre megy annak, hogy József Attila csatlakozott az illegális kommunista párthoz, s főleg akkor, amikor ennek látható jelei, ún. proletárversei napvilágot látnak. „Megtudtam, hogy Attila belépett a Kommunista Pártba... Megtudtam tőle továbbá, hogy ez idő szerint minden tehetségét és idejét a pártnak szenteli, hogy pártmunkát végez, szemináriumokat tart és olyan költeményeket ír, amelyek csak titokban terjeszthetők... Hogy engem mennyire izgatott és érdekelt József Attilának ez az eltökéltsége, hogy ezúttal csak a pártnak él és kizárólag csak a párt szempontjait tartja kötelezőknek magára, annak éles bizonyítéka egy kis cikkem: Shakespeare, Kosztolányi és a pillanat... Kosztolányi... megváltozott, állapítom meg, mégpedig úgy, hogy kiemelkedett a politika fertőjéből és ezáltal emelkedett. József Attila most ennek az ellenkezőjét teszi: ő most teljesen bele akar menekülni a politikába. Vájjon jól teszi-e, kérdeztem magamtól.” Németh emlékezése pontos, de hozzá kell tennünk, hogy a József Attilával folytatott vita nem volt nyílt, személyre szóló polémia, hiszen az felért volna egy rendőrségi feljelentéssel. Csak célozgathatott a kritikus, és persze személyesen 12
