Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...

Verseinek hangulati háttere, az érzés, amiből születtek, áhítatos volt, maradéktalan szerelme mindennek, ami van, jónak és rossznak, szükségesnek és feleslegesnek. Megnyugvás, béke, barátság árad a sorok közül; feloldódás, a békétlenség békébe nyújtózkodása, panteista életérzés: minden úgy van jól, ahogy van, noha a miértre nincs felelet.” S Németh kedvenc bécsi verse valóban valahol Kassák modernizmusa és Erdélyi tradicionalizmusa között, valahol félúton helyezkedik el:

A bábok között elaludt a hangya.

Szél, a bábokat most el ne fúdd!

Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja és alszik vele csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!

De jobb, ha már indulunk haza, erősen beborult A bábok között elaludt egy hangya

és — hopp — egy csöpp már a kezemre hullt.

Lidi nénémnél keress, a Lovag utcában. így váltunk el.” - írja Németh a Pestre érkezés utáni szétválásukról. A magyar fővárosban töretlenül folytatódott a barátság, de csak egy rövid ideig. A költő ugyanis néhány hét múlva útra kelt, és meg sem állt Párizsig, ahonnan csak épp egy esztendő múltán került újra elő. Nincs nyoma annak, hogy a két bécsi jó barát kapcsolatban maradt volna. Maga Németh is megerősíti ezt a benyomást: „Párizsi életmódjáról, ismeretségeiről, tanulmányairól csak közvetve tudok.” A költő és kritikusa, egymástól függetlenül is, noha egyikük sem kilengésektől mentesen, végeredményben egy irányban: a hagyományőrző modernség irányában haladtak a pályájukon. Úgyhogy amikor József Attila 1927 őszén újra találkozott Németh Andorral, s egyeztették nézeteiket, bizonyára meglepődve tapasztalták, hogy a költészet céljáról, eszközeiről vallott nézeteikben teljesen azonos platformon állnak: a tiszta költészet, a poésie pure álláspontját tették magukévá.

Ha a rendelkezésre álló szűk keretek között tisztázni akarjuk, mi a tiszta költészet, és milyen viszony fűzte a költőt ehhez a programhoz, legcélszerűbb koronatanúként Németh Andort idéznünk, aki a következő meghatározást adta erről a törekvésről: „Ezekben az években nagyjából már lezajlott a költői konvenciók háború utáni revíziója, az aktivisták és a szürrealisták kidolgozták - néha egészen a képtelenségig - elméletüket” - kezdi Németh a legújabb modernségnek az izmusoktól való elhatárolásával, majd így folytatja: - „A számtalan költői iskola egy tételben egyezett meg: a költészet a szellem öncélú funkciója, ellentéte a közlésnek. Ezt a tételt József Attila is magáévá tette. Mint az egész költői front, Valérytől Tristan Tzaráig, ő is ki akarta küszöbölni verseiből a rezonírozó elemeket, a melldöngető szószátyárkodást, a giccses érzelgős9