Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Szakralitás és életöröm
rium idején jellemző módon váltotta ki az éppen uralkodó ideológia dogmatikusainak haragját. Somogyi Győző immár terebélyes és sokféle tevékenységet felölelő életművében az a leglenyűgözőbb, hogy az uralkodó irányoktól való bátor és nyugodt függetlensége minden erőltetett hadakozást nélkülöz, tömbszerűen elkülönül, s bár önkörében egységes, nem szigetelődik ki a környezetéből, hanem éppenséggel ezer szálon kapcsolódik hozzá. Ez az elkülönülve szervesülés, véleményem szerint, két következménnyel jár. Az egyik, hogy a kicsiny Salföld mára egyre inkább felsorakozik a magyar szellem olyan, kultikus vidéki centrumai közé, mint amilyenekké az elmúlt évszázad során, mutatis mutandis, Sztána, Marosvécs, Balmazújváros, Tiszapalkonya, Sajkód vagy éppen Lakitelek váltak. A másik fontos következmény, hogy Somogyi Győző a nyolcvanas-kilencvenes évekre birtokába jutott annak a nagy belső biztonságnak, amely lehetővé teszi számára, hogy tanítóként lépjen föl. Nézeteit, felismeréseit legteljesebben a Megélt aranykor című könyv tartalmazza, amely a Kapiller Ferenccel folytatott beszélgetéseit teszi közzé. Mindszenty József hercegprímás konzervatív volt, mert még volt mit konzerválni. Somogyi Győző társadalomfdozófiai, társadalomterápiai nézetei a rekonstrukció eszméje köré szerveződnek. Úgy véli, ma már újra létre kellene hozni mindazt, amit a maga idejében elmulasztottunk konzerválni. Erre meglett volna a lehetőség, mert bár üdvtörténeti perspektívából nézvést „Adám óta romlik a helyzet”, a földi élet hanyatlása az ún. felvilágosodás óta gyorsult fel, s napjainkra vált végzetessé. Ennek oka pedig nem más, mint hogy a fehér civilizációban a vallás helyére a technika uralmát, a természettel való harmónia helyére a szakadatlan fejlődés elvét helyezték. Mivel változásnak nincs jele, sorsunk alighanem megpecsételődött - mondja az ész belátása. De a keresztény ember nemcsak racionálisan mérlegel. Somogyi Győző gyakran ül lóhátra, állatokat tenyészt, kecskesajtot készít, hagyományos viseletben jár, a nemzeti hagyomány megtartó erejére és az imádkozás áldásos hatásaira figyelmezteti a magyarságtudatától és a mennyei biztonságától megfosztott népet, a pszichiátriák potenciális közönségét. Nemzetének és az emberiségnek a természethez, a valláshoz és a hagyományos társadalmi szerke- zediez (államformában a monarchiához) való visszatérést ajánlja - természetesen tudva, hogy gyors eredményekre nem számíthat... De hát - ellentétben azokkal, akik sorsunk intézőinek hiszik magukat - nem gyakorlati ember ő, legalábbis nem abban az értelemben, hogy számolnia kellene az ún. realitásokkal... Mi lett volna Mindszenty Józsefből, ha mindenkor számolt volna a realitásokkal? Valaki más. Mi lehetett volna a rendszerváltoztatásból, ha nem számoltunk volna mindenkor olyan görcsösen a realitásokkal?... 66
