Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 2. szám - Pomogáts Béla: Pannónia költője - a 95 esztendős Takáts Gyula költői világáról
POMOGÁTS BÉLA Pannónia költőié - a 95 esztendős Takáts Gyula költői világáról Klasszikus életrend Takáts Gyula szelíd dombtetőn épült becehegyi házát a klasszikus tájak nyugalma lengi be, és magának a háznak, az életformának mitikus „holdudvara” van. A költő nádfonatú széken ül a nyitott teraszon, vagy a lankásan ereszkedő szőlőben dolgozik, előtte az egyik legszebb magyar panoráma. Tágasan kéklő láthatár, a Balaton fodros víztükre, jobbra a sejtelmes távolba hullámzó keszthelyi öböl, balra ápolt szőlőhegyek, Badacsony, Szent György-hegy, Szigliget. A háttérben sötétzöld erdő, mély avar, őzek és rókák lábnyoma. Az asztalon aranyosan fénylő bor és harmatos barack. Idilli békesség: tavaszi készülődés, nyári derű, szüreti szorgalom. Alkalom az olvasásra, írásra, elmélyedésre, alkalom a merengésre, bölcselkedésre. Alkalom arra, hogy a költészetben találkozzék a táj és a lélek, az a szellemiség és kultúra, amely az egyszerre magyar és latin Pannónia hagyományából táplálkozik, és az a személyes világkép, amely a valóság eredendő módon költői szemléletére épül. Takáts Gyula világa igazából mediterrán világ, amelynek szellemi láthatára Itáliáig és Hellászig ér. Ebben a világban a klasszicitás eszményei uralkodnak: a bölcs derű, a szelíd életöröm, a benső biztonságtudat. Ezek is mitikus fogalmak, mint minden, ami szomorú jelenünkből hiányzik. Takáts Gyula életrendje mégsem pusztán epikureista, törvényeit nem egyszerűen a bensőséges balatoni idill és a dunántúli tradíció szabja meg. Költészete tágas, megalapozott és átélt kultúráról tanúskodik, beléivódott a pannon táj művelődési öröksége, a latin auktorokat forgató művelt ősök hagyatéka csakúgy, mint a szülőföld irodalmának játékos kedélye és komoly bölcseleté. Ez a klasszicizmus mindig küzdelemben születik meg, nem eleve birtokolt kegyelmi helyzet következménye, hanem felépített és kivívott rendje az életnek. Takáts Gyulának, kivált az utóbbi évtizedekben, újra meg újra meg kell küzdenie a múlandósággal és a betegséggel, szerettei és barátai halálával, azoknak az emberi és kulturális értékeknek a pusztulásával, amelyekhez olyan erősen ragaszkodott. A zaklató élmények és szorongató felismerések korábbi költészetének természetes harmóniavilága után más intonációt hoztak ezeknek az évtizedeknek a verseibe. A korábbi „latinos”: derűsebb, harmonikusabb, érzékibb ihlet és intonáció után egy „görögös”: tragikus, nyugtalanabb, bölcselkedő ihletet és intonációt mutat Takáts Gyula költészete. A „görög” ihletnek és kultúrának abban az értelmében, amely Németh Lászlótól ismerős. Németh ugyanis az első ráisme67
