Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 1. szám - Tverdota György: Legalább N. A. sejtse meg...

dász megnevezése. A könyv már csak Németh halála után jelenhetett meg, aki nem érhette meg még a magyar szellemi élet 1953-mai kezdődő viszonylagos kiszabadulását sem a Rákosi-rendszer halálos szorításából.

így történt, hogy Németh Andor kiiktathatatlanul beleírta magát a magyar irodalom történetébe, de kevésbé a maga jogán, hanem más kiváló írók barátjaként, munkatársaként. Benne van műveikben, szívesen fogadták műhelyükben, miközben remekeiket fabrikálták. Bábáskodott egy-egy alkotásuk születésénél. Segített fényesebbre csiszolni a verseket, novellákat, regényeket, kigyomlálni apróbb-nagyobb gyarlóságaikat. Végül pedig értő kritikusukként felhívta rájuk a közvélemény figyelmét. Először mint a „fáradt gróf’, Kuncz Aladár barátját látjuk őt, akivel az internáló táborban egyebek között a fiatal Lukács Györgyöt és Immanuel Kantot olvasták eredetiben. Aztán az idegen nyelveken nemigen tudó Kassák Lajos egyik nyelveként tűnik föl. „Kassák se ír - olvassuk a bécsi Atlantis kávéház magyar populációját bemutató emlékezésében. -Táskájában kutat, s kihalász belőle egy Revue Surre'aliste-et. »Jöjjön át, Németh Andor, fordítson le valamit nekem.«” Bécsből datálható három életre szóló barátsága. Az első Déry Tibor művének egyik legjobb értőjévé tette őt. A másik barátság Arthur Koestlerrel kötötte össze, olykor olyan szorosan, hogy társszerzőként publikálták regényeiket. A harmadikat, a legfontosabbat, amely József Attilához kapcsolta, már említettem. A negyedik nagy irodalmi barátsága, amely Karinthy Frigyeshez fűzte, drámai csúcspontját a húszas évek végén érte el, s a Hadik kávéház körül zajlott le. Ezt a tragikus és komikus elemekben bővelkedő epizódot örökítette meg Németh Andor legjobb regénye, az Egy foglalt páholy története.

A nagy íróknak ez az egyenrangú szellemi társa a lélegzetvétel természetességével, minden hókuszpókuszt kerülve Franz Kafka, Marcel Proust, James Joyce legkorábbi magyar felfedezői közé tartozott, s szinte titokban követte a filozófia történetének legújabb fejleményeit: Heidegger Sein und Zeitjét, Sartre Étre et le Néant-ját. De olvasmányai közé tartoztak sok más egyéb mellett Georges Bataille, Gabriel Marcel és Brice Páráin bölcseleti munkái is. Abban a kéziratban maradt nagy töredékében, amelyben a felsorolt szerzőkről fogalmazta meg gondolatait, már Sartre Az undorét, Camus Közönyét és Koestler Sötétség délbénjét is elemzés tárgyává tette. Erről a szellemi készenlétről a nyilvánosság számára egyedül annak lehetett sejtése, aki elolvasta Németh 1947- ben Párizsban megjelent könyvét, a Kafia mi le mystere juif című kismonográfiát, a magyar Kafka-irodalom első jelentős, sőt, talán túlzás nélkül állíthatjuk: első számottevő teljesítményét. Sajnos, a magyarok közül olvasóként csak azok jöhettek számításba, akik franciául tudtak, mert ez a tudománytörténetileg fontos munka még ma sem olvasható magyar fordításban.

Ebben a kitűnő könyvében Németh nemcsak P'reud, Sartre, Heidegger, Kierkegaard felől közelít a nagy prágai íróhoz. A bűntelen bűnösségnek A perben oly fontos témáját elemezve a következőt írja Josef K. jellemzése kapcsán: „Nem érzi magát kevésbé súlyos bűntudat terhe alatt, és következésképp ugyanabban a szituációban találja magát, amelyet egy kiváló magyar költő, József Attila írt le a következőképpen: »Zord bűnös vagyok, azt hiszem, / de jól érzem magam. / Csak az zavar e semmiben, / mért nincs bűnöm, ha van.«.”

6