Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 2. szám - Molnár Miklós: Olyanok lettünk, mint a nyipandipandi

högni szokás, de inkább csak vigyorognak, azt is ritkán. Mindenki csordultig van lelkifurdalással. Szégyenük testüket-lelküket. Mihelyt a két lány fölserdül, megpróbálnak kimenekülni a családi bugyor­ból - ki-ki, ahogy tud. (Sejlik egérút, színleg legalább.) A kisebbik Svédország­ba megy férjhez („elhálatlan” névházasságba), az idősebbik csak albérletbe szö­kik. Apja emiatt „kitagadja”; évekig - a lány bocsánatért esdő megtéréséig — őrről rá, nevének említését is megtiltja. Az idősebbik lány életében az apai kötelékek eloldhatatlanok. Zirzabella megveti az anyját és retteg tőle; apjával kettesben leleményesen, úgyszólván bűnszövetkezetben irtják a szerencsétlen Debilkét. Szégyenük idétlenségéért, ráfogott csúnyaságáért, hebrencs agyáért, örökös locsogásáért. Szinte dugdos- sák a világ elől. Debilke menekülésének egyedüli formája: a hivatásos beteges­kedés. Ápolónőként temérdek nyavalya tüneteit tanulta ki, mesterien elő is tudja adni valamennyit. Gyorsan ráébred, hogy ekként a család valamennyi tagját sakkban tarthatja. Teljes felnőtt életében - e hosszúra nyúló, boldogta­lan csecsemőségben - mázsaszám nyeli a diübogyót és mindenféle orvosságot. Századok uszításai szorongatják őket. A Prebjancsuk család élete tömlöcsze- rű zártságban, temérdek tabu, fojtott feszültségek közepette zajlik, vagy in­kább csak pang. Ki-ki körkörösen gyűlöli a másik (vagy a maga) la- banc/oláh/magyar/zsidó/tót voltát. Tengernyi szenvedésre kijelöltek, szűkölve dideregnek az átvilágítatlan sö­tétségben. Mintha soha nem történne náluk semmi. Badarságokon marakod­nak unos-untalan. Szétmállik minden, amihez csak hozzáérnek. Egymásra ta­padás, zsarolás, kiszolgáltatottság, lelki erőszak, megfélemlítés, gyötrődés, monotónia, penész. Végzetesen egymásra utalva, vakon tapogatóznak az irga­lom világossága felé. NEGYEDIK FÉNYRAjZ Egy ikon Zirzabella, az idősebbik lány élete zilált, hisztérikus, csapongó. Menhelyi gye­rekek felügyelőnője; ez szinte ugyanaz az eszelős és erőszakos közeg, mint a családi otthoné. Férfiakkal ha kikezd, nem megerősítést, inkább pusztulást ke­res. Nehezére esik adnia, önmagát elosztania, föloldódnia. Az ikon, melyen kimerevítetten jelenik meg az egész família szenvedés­története: egy szakrális helyszín, egy szentségtörés ­meg egy fényképsorozat. Egy középkori templom restaurálásán történik, hogy a munkálatokat irá­nyító főrestaurátor kötéllel hurkolja föl Zirzabella pucér testét a templom ma­gasába, a mennyezet gerendáihoz. A kikötözés húsbavágó és feszes, a lány mozdítani sem bírja tagjait. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom