Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11-12. szám - Ablonczy László: Őszirózsa-koszorú Sütő András ravatalára

tások, illatok és szemrebbenések újraélése. Egész kollektív mivoltunké" - írta Gond és jelkép című jegyzetében. Követve őt, a várdombról lefelé haladva induljunk Teleki uram otthona felé, melynek magas homlokán kopott tábla hirdeti a ház neves lakóját és eseményeit. Városépítő Bernády György szobra előtt elhaladva kis csokorral a kezében Giziké jön, aki utolsó vásárhelyi napjaiban finom levesekkel enyhítette szenvedéseit, s ha már a második fogásra nem mutatott kívánságot, egy kis krumplival igyekezett javítani az étvágytalanságán. Köszönök, de Giziké fájdalmába süppedten észre se vesz, tovább lépdel, mi pedig a hosszanti promenádon átnavigálunk. Ahol előtűnik a Színház téri szálloda, melynek bejáratához 1990 januárjának utolsó napján együtt igyekeztünk; kézszorításra kedves vendégekkel: Csoóri Sándor és Antall József egy segélyszállítmány kísérő- jeként érkeztek Vásárhelyre. Ama régi röpke együttlét folytatását Sütő András most, augusztusban beszélte el. A testvériség magyar bódultjai szervezték, hogy Antall József találkozás végett Iliescuval, Vásárhelyről Bukarestbe utazzon. András érzékelve, hogy egyre erősödik a központilag vezérelt magyar-gyűlölet, esti együttlétükben hosszan érvelt a téves sugallat ellen. Antall József végül határozott, és éjszaka nem utazott Iliescuhoz. Három hónap múlva Antall József Magyarország kormányfője lett. „Vajon, viselhette volna-e az út terhét, hogy korábban egyezkedett a román nacionalista vezérrel, aki a márciusi vásárhelyi pogromban, majd a nyári bányászjárásban a világot megbotránkoztatva oly sötét hatalomként működött?” - merengett az augusztusi estében tizenötmillió magyar miniszterelnökének későbbi sorsáról.

Szusszanásnyi megállás a Színház téren; mintha Elarag Györggyel lépkedne a Vidám sirató bemutatójáról, amelynek sikerére Gyuri csak legyintett, s gyötrelmekre emlékeztetett: milyen sokat kutatott, keresett, hogy chagalli látomással bontsa ki a mezőségi történetet. Majd András kedves színészeivel lépked, merthogy azért olvadt a Nagy Romlás, s bárminő suvadások pusztítják is életünket, Budapestről az Advent a Hargitán és a Balkáni gerle eljuthatott városába. Az öreg garniszálló, a Hargita zárva; 1975 júniusában hajnali órán halászöltözékben toppant szobámba, tartanék vele horgászútján. Botot nem adott a kezembe, de a vármezői völgyben, a hegyi patak zsongító zubogásától kísérve új darabját, a Csillaga máglyám olvashattam, hogy majd a kéziratot egy HtznA-példányba rejtve az éjjeli Balt Orienttel ülepem alatt Budapestre utaztassam. Magdóval most is ámulva tekintünk az Ady nevezte Magyarság Házára: bejárata előtt feltűnik az egykori sokadalom, mely 65. születésnapját köszöntve itt várakozott 1992. október 20-án. Idogy enyhítsék a közönség nyomását, még az élet- veszélyes volta folytán lezárt karzatot is megnyitották; s aztán Sinkovits Imre, Czine Mihály, Gulyás Dénes és más művészek, íróbarátok tapszuhatagos ünneppé emelték az estét. Feltekintünk a második emeletre, ahova betegágyából sokszáz fiatal ragadta ki, s vitte 1989. december 22-én, hogy a változás lázában a kisterem ablakából szóljon Vásárhely magyar és román népéhez. Szépészeti igényünk mellett darabjának ihletforrásaként is tekintsünk fel a Városházára! Mert a Balkáni gerle című darabjának mene150