Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Franciska Major-Čurkovič: Ősz az Adrián
erotikus hangulattal telítődik, a megszemélyesített nap ujjai, a napsugarak említése által. Ezt a hangulatot méginkább fokozza az ugyancsak megszemélyesített tenger bekapcsolása. Szabó Lőrinc verseiben gyakori az a jelenség, amikor a víz mozgása erotikus gondolattartalmakat juttat kifejezésre. Az intenzitás a harmadik versszak végéig növekszik, hasonlóan, mint a Tengeren című költeményben, itt is a harmadik versszak vége a tetőpont, egyben a vers tengelye is, innentől kezdve szimmetrikusan haladunk a nyugvópont felé. A negyedik versszaktól a napfény és a víz eredeti, tisztító ereje veszi át a szerepet, amihez majd az ötödik versszakban a gyógyító hatás párosul. Az utolsó strófa összefoglaló jellegű. A költő az ősz által jelképezett kései nyaralástól búcsúzik, és megnyugodva, feltöltekezve, megerősödve indul vissza a télbe, a budapesti hétköznapok világába. A két vers alapélménye a tenger közvetlen közelsége. Ezt támasztja alá a versforma is. Mindkét vers hat négysoros versszakból áll. A sorok rímelése: xaxa. A verssorok a tenger hullámzását hangozzák vissza. Az első és a harmadik sor kilenc szótagból, a második és negyedik nyolc szótagból áll: „Visz a hajó, ringat a tenger, / elnyúlok a fedélzeten. /Ez a kékség, amiben úszunk, / Tán a mennyország idelenn, /”. Az első és a harmadik, tehát a hosszabb sorokban a hullámok part felé áramlásának, a második és a negyedik, tehát a rövidebb sorokban a hullámok visszahúzódásának ritmusát ismerhetjük föl. Az első és harmadik sor harmadik verslába általában daktilus, de ha nem is az, a szóhangsúly következtében olyan jelleget kaphat. Mivel a sorban az utolsó előtti, ereszkedő voltában a hullámok erejének csitulását érzékelteti. Az erre következő utolsó versláb, amely mindig spondeus, pedig a hullám utolsó lökését, azt, amikor a víz a parthoz csapódik. Az erre következő sor, vagyis a második és a negyedik azzal, hogy egy szótaggal rövidebb, a hullámok visszahúzódását fejezi ki. Ezeket a sorokat (a másodikat és negyediket) két módon is magyarázhatjuk. Állhatnak négy verslábból, ahol az első három általában nem meghatározó, míg az utolsó minden esetben pyrrichius, de ha feltételezzük, hogy az első három szótagú, a középső kettő rendszerint spondeus, akkor a harmadik, vagyis az utolsó versláb általában ugyancsak daktilus. Mindkét esetben, akár pyrrichiusról, akár daktilusról is legyen szó, ereszkedő verslábról beszélhetünk, ami ismételten a víz mozgásának elcsendesedését illusztrálja a következő hullám indulása előtt. A Tengeren és Ősz az Adrián című versekben a természet harmóniája még tökéletes, a versek hangulatában érezzük a nyugalmat, ritmusukban felismerhetjük, belehallhatjuk a pardioz verődő hullámok megnyugtató csobbanását. Mégis, fölsejlenek már benne azok a gondolatok az emberi létről, amelyek majd későbbi verseit, így a nagy tenger-verset, a Beszélgetés a tengerrel címűt jellemzik. Az abbáziai üdülést idéző harmadik vers jóval később keletkezett, mégis nagyon fontos. Egyrészt az itt megismert Bender Magda alakjának megjelenése miatt, másrészt ugyancsak a tenger vízmozgását, ezúttal a dagály és az apály váltakozását figyelhetjük meg benne. A Nincsenek című versben a Tücsökzene ciklusra jellemző kötöttségek mellett más szerkesztési érdekességet is találunk. A költő a címet képező „Nincsenek” szóval kezdi a verset, de még egy szót hozzáfűzve bővíti a mondatot, ugyanakkor rövidíti, pontosítja a közlendőt: „Nincsenek ott”. A Vers és valóságban meg is magyarázza a címet, 61
