Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11-12. szám - Balogh Robert: Bizonyos értelemben
BALOGH ROBERT Bizonyos értelemben* „Minden csoport tartalmaz egy üres tagot (identitástagot). Az üres tag kombinációja egy másik taggal egyenlő a másik taggal, vagyis az üres tag megőrzi a másik tag azonosságát... az a lényeg, hogy egy tag működhet anélkül, hogy számítana.” P.W.-J.H.W.-R.F.: Változás Első nap, a munkahelyemen, rögtön reggeli után a szigorú nővért a folyósón találtam, a szekrénye előtt.- Hé, maga - kezdte, és rám mutatott -, jöjjön csak ide, fiacskám! Segítsen nekem! Mit néz így! Nem ez a dolga?! Egy létrát hozatott velem, föl-le kellett mászkálnom, ő parancsolgatott, ezt tegyem ide, ezt oda, de ne ilyen hányaveti módon! Rendesen igazítsam meg, sarkosan! Direkt élvezte, hogy ugráltathat valakit. A Főnéni mentett ki a kezei közül, az irodába vitt, elnézést kért, hogy még nem szólt a szigorú nővérről, de ő, miután a rendet feloszlatták egy női börtönben dolgozott fegyőrként, több ezer leányanya, utcalány meg isten tudja, még ki mehetett át a keze alatt, és ilyen lett a modora. Az ápolónők is panaszkodtak rá, ha nem tetszik neki, ahogy az ágyat vetik, egyszerűen széthajigálta az ágyneműt.- O ilyen, nem lehet rajta változtatni, az angyalok türelme is kevés hozzá néha, de mi mást tehetnénk vele? - fejezte be a magyarázkodást egy gyors mosollyal a Főnéni. A legtöbb nővér örült, ha beszélgettem kicsit velük, de a bizalmatlanságukat is megtapasztalhattam. Ha a szekrényükben rakodtak, és éppen arra jártam, felajánlottam a segítségem, rendre elhárították. Reggelente mindig akadt valaki, aki szerint tőle az éjjel elloptak valamit az otthonban. Számolgatták a fehérneműt, a párnacihákat vagy a sosem használt konyharuhát... Az egyik nővér nem tudott rendesen lehajolni, a botjával bökdöste a szekrénye alsó polcain a ruhákat. Lehajoltam, hogy segítsek neki, de arrébb taszított a botjával:- Maga csak ne turkáljon az én holmim közt! Maga nekem gyanús! Amióta idejár, több hálóingem eltűnt! ATire kell az magának?! Állítom, hogy csak férfi alsókat tartott egy polcon, észrevette, hogy felfedeztem a titkát, hetekig olyan szúrós szemekkel nézett rám, mint ahogy egy gyerekgyilkosra szoktak a bírósági sorozatokban. Az élénk, apró néninek csak egy kis figyelemre volt szüksége, senki nem akarta már meghallgatni, pedig készségesen beszélt bárkiről és bármiről. Az egyik hallgatag, komor nővértársáról azt mesélte, hogy tanárnő volt, de mikor még élt a nagy Sztálin Viszarjovics, kora reggel megállt a háza előtt egy fekete autó, és betuszkolták, senki nem látta, elvitték Szibériába, fát vágott öt éven át, se ítélet, se egy levél, se semmi, csak favágás télen hóban-fagyban, nyáron egész nap a szúnyogok * Részlet az Elveszen regényből, mely az Irodalmi leien regénypályázatán harmadik helyezést ért el. 34
