Életünk, 2006 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Katona Attila: "... légy erős, mik azok vagyunk"
KATONA ATTILA légy erős, mi azok vagyunk"1 LEVELEK A SZOMBATHELYI GETTÓBÓL »Örökkön kicsik a dolgok" lózsef Attila Az elmúlt másfél évtizedben lényegesen átalakult a magyarországi soá irodalma. Részben a hatalomra került új politikai elit értékrendje és mentalitása, részben az egyházak megváltozott magatartása, valamint a tudományos kutatók intellektuális kíváncsisága átformála e korszakról szóló tudásunkat, vélekedésünket. A kerek évfordulók (az ötvenedik és a hatvanadik) tálcán kínálták a lehető- séget, hogy újabb forráskiadványok, tanulmányok lássanak napvilágot. A téma alapkérdéseit monografikus formában már feldolgozták, a megyei szintű események is nagyjából ismertek. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent tudunk, de fó' vonalaikban jól látható: mi és hogyan történt. Mégis három tényezó're - talán hiátusnak is nevezném - fel kell hívni a figyelmet. Az egyik, hogy a nemzetközi trendtől eltérően, nálunk nagyon csekély a zsidó gettókról szóló irodalom. A magyarázatot természetesen tudjuk: vidéken nagyon rövid ideig, pár hétig, maximum két hónapig működtek a „kényszerlakhelyek”. Szombathelyen félszáz napig. Ez nyilván nem az az időintervallum, amely alatt nagy mennyiségű írásos forrásanyag képződik. (Gondoljunk a lengyelországi vagy kelet-európai gettókra, amelyek több évig is léteztek.) A másik ilyen sajátosság a visszaemlékezések - témánk egyik döntő és meghatározó forrásanyagának - esetlegessége, bár gyűjtöttek szervezett formában beszámolókat, közvetlenül a világháború után is. (A DEGOB jegyzőkönyvre gondolok, ezek nagy része az interneten is megtekinthető. ) Később az ilyen típusú adatgyűjtések megszűntek. Szombathelyen az 1960-as évek elején az egykori túlélők egy részével készítettek feljegyzéseket, de ezek túlságosan is rövidek és „szárazak”.2 A lezajlott események rögzítését, pontosítását szolgálták és nem a folyamatok mélyebb áttekintését, elemzését, esetleg az okok és a felelősség kérdésének a vizsgálatát. Az pedig már csak szerencse dolga volt, ha a városból elszármazott egyén valahol a nagyvilágban közreadta emlékeit. Természetesen e művek kontextusa, szempontsora is más, mint amit egy helyi kutató szeretne. Néha elnagyolt, s erős benne a moralizáló hajlam.' A harmadik jellemző az, hogy a vidéki gettókat és általában a zsidó deportálásokat bemutató tanulmányok alapvetően „kívülről megírt”, „leíró” történetek. Elsősorban a felhasznált közigazgatási iratanyag, amely arról szól, hogy a helyi igazgatási apparátus hogyan látta az eseményeket, milyen problémával szembesültek, s nem azzal, hogy maguk az érintettek mindezt hogyan élték át.4 Nos most arra szeretnék kísérletet tenni, hogy egy szombathelyi zsidó család levelezésének a segítségével érzékeltessem: miként élték át ők ezeket a napokat. 122
