Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - Bognár Bulcsu: Népi szociográfia és társadalomtudomány; Erdei Futóhomokjának társadalomszemléletéről
jelentkeznek más térségek jegyei; elsősorban a Három Város vidékének nemessége alapján fogalmazódik meg álláspontja.) Ez a határozott csúsztatás azért is kiemelendő, mert össztársadalmi elemzése - a Három Város vidékétől eltekintve - jórészt azon a régión alapszik, amelyet maga Erdei a legfejletlenebbnek ítélt.27 Erdei ilyen módon konstituálódó társadalomképe ezért a valóságosnál sötétebb képet fest a mezővárosokon kívüli társadalom polgárosodási képességeiről és esélyeiről.28 Erdeinek a társadalom egészéről alkotott nézete természetesen nem független az egész Futóhomok on végigvonuló politikai szándéktól. Ha rámutat a társadalom egészének sikerületlen polgárosodására, akkor sokkal megalapozottabbnak tűnhet a tanyás mezőváros melletti érvelés. Az az érvelés, amely a többség polgárosodási deficitjére, nem szerves társadalomfejlődésére hivatkozva, az egész társadalom átalakítását fogalmazza meg a mezővárosi minta alapján. Hiszen Erdei szerint a „magyar társadalom egészében sem magyar polgári társadalom - úri, zsidópolgári, német, nyárspolgári, paraszti és proletár szigetei messze vannak még ahhoz, hogy egybeötvöződjenek.”29 Ezzel az ítéletével és a Futóhomok egész érvelésével nyilvánvalóan azt sugallja, hogy erre a különálló csoportokat magában rejtő szerkezetre nem lehet építkezni, mivel alkalmatlan a polgárosodás véghezvitelére. Az új minőséget és a társadalmi egységet Erdei paraszti közössége hivatott megvalósítani. Az alföldi tanyás mezőváros „egyetemes polgárosodása” alkalmas egyedül az egész társadalom átalakítására. E gondolatmenet fényében az is világossá válik, hogy társadalomfelfogása alapján miért csak a mezővárosi fejlődés képes ennek a programnak a végrehajtására, és miért nem alkalmasak erre más paraszti csoportok. Erdei ezt a mezővárosi fejlődés zártságával, a társadalom „fertőzött” elemeitől való elkülönüléssel magyarázza. A többi paraszti csoport mind a polgárosodásra nem képes felsőtársadalmi elemekhez illeszkedett és ambíciójukban is ezekhez a csoportokhoz alkalmazkodtak. Másrészt ezeknek a paraszti csoportoknak a polgárosodása a meglévő hatalmi hierarchiába kapcsolja be a parasztságot és a felemásan polgárosodó társadalom kispolgári csoportjává teszi.30 Erdei szándéka azonban a parasztság teljes emancipációja, amely álláspontja szerint nem történhet meg a fennálló társadalmi rendbe illeszkedéssel. Az emancipáció számára azzal történne meg, ha a parasztság most már akadályok nélkül kibonthatná azt a szellemiséget, amely számára a magyarság lényegét fejezi ki, és amelyet a tanyaelv is megjelenít. Ezt a szellemet, a magyarság adottságát azonban kizárólag a protestáns mezővárosi parasztok képviselik, akik „szétfeszítik a kisgazda dunántúli és országos kereteit és attól messze elhajló erőket, és törekvéseket sejtetnek.”31 így a magyar társadalom polgárosodásának véghezvitele csak e paraszti csoportnak megfelelő társadalmasulással lehetséges. Erdei „szervesség”-felfogásából egyúttal az is következik, hogy a magyar polgárosodás vezetése is erre a csoportra vár. Hiszen a mezővárosi modellt alkalmazó más csoportok ezt a társadalomfejlődést csak tökéletlenül tudták alkalmazni, emiatt a vezetés azokra hárul, akik ezt „etnikai” sajátosságaik folytán eredendően a sajátjuknak tekintik. Erdei nem is rejti véka alá, hogy az általa képviselt társadalomszemléletnek forradalmi folyománya van, amely a tanyás mezővárosi fejlődés mintájára 84
