Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Kántor Lajos: Egy emberben két ember?

bédi nem kommentálta a saját magyar változatát, legalábbis a budapesti evangélikus levélárban található, „Az Ige rontatlan megáll” jeligés borítékban - amely Székely László, vagyis Szabédi névjegyét és kolozsvári, Lázár utcai címét tartalmazza - nem található kísérő szöveg.)

Egyébként több mint érdekesség, hogy a Szabédi-féle Erős vár az Erdélyi Helikon 1940-as évfolyamában kétszer is megjelent: a januári számot „Luther Márton éneke” nyitja, az októberit pedig ugyanez a szöveg zárja. Nem szerkesztői tévedésről van szó. A magyarázatot Kovács László Az erdélyi költő politikája című tanulmányvázlatának (EH, 1940. 10.) utolsó bekezdésében kapjuk. „E folyóirat, amely több mint tizenkét éven át hasábjain »másodközlést« nem adott, most az egyszer csupa régi, már megjelent vagy éppen jól ismert írást közöl le újra. Az erdélyi irodalom két évtizedének kisebb terjedelmű költői és írói megnyilatkozásai közül néhányat, illusztrációként arra, miként nyilatkozott meg a trianoni ítélet nyomasztó évei alatt az erdélyi író; miként volt nemzeti költő; szavával hogyan kísérgette népe és nemzete sorsát és életét. Talán a költővel és szerkesztővel együtt az erdélyi irodalom hűséges figyelője és olvasója is szívesen idézi ma emlékezetébe ezeket a megnyilatkozásokat. Az újraközlések élén Reményik Sándor áll (Míg állt a vár...; Mohács után; Az egyetlen tett; Atlantisz harangoz; Magyar miniatűr; Jaj, nagyot kértél...; „Miért hallgatott el Végvári?”; Türelem; Ahogy lehet) időközben Kós Károly (Ezer kilen cszáztizen- kilenc), Áprily Lajos {Tetőn; A láthatatlan írás; Pisztrángok kara; Vallomás), Tompa László (Magányos fenyő; Lóflirösztés; Vallomás), Dsida Jenő következik (hosszabb részlet a Tükör előttbőb); Moher Károly, Tamási Áron, Wass Albert, Nyíró József, Makkai Sándor prózája előzi meg, néhány más kortárs (Bartalis János, Kádár Imre, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc, Asztalos István) mellett, az említett Szabédi-műfordítást - amely így az összeállítás végén kiemelt hangsúlyt kap.

Vitája, vitái ellenére Szabédi László elég gyakran szerepelt, korábban is, az Erdélyi Helikonban - vagyis ezeken a hasábokon ugyancsak volt, lehetett találkozása József Attilával. Mint köztudott, Kuncz Aladár és Dsida Jenő voltak - legalábbis eddigi ismereteink szerint - az első közvetítők József Attila és Erdély, az erdélyi (romániai) magyar irodalmi sajtó között. (Gaál Gábor 1926-os felfedező cikkét, az Új Keletben, csak később követte a Korunk és József Attila közti intenzív kapcsolat.) Az 1930 októberében az Erdélyi Helikonban közölt két József Attila-vers {Arról, hogy belőlem, aki szarvas voltam, farkas lesz; Esik) előtt a Pásztortűz, illetve az Ellenzék már 1928 januárjában összeállítást ad a fiatal pesti költőtől. Nos, a népszerű kolozsvári napilap, az Ellenzék Szabédi Lászlóhoz is közel állt; első érdemi versközlését ennek az újságnak és személyesen Áprily Lajosnak köszönhette, 1925 márciusában (még nem töltötte be tizennyolcadik évét!), és a már valóban költővé, íróvá váló Szabédi a harmincas években sűrűn közöl az Ellenzékben, minden műfajban. Amikor 1930 januárjában Kuncz Aladár a Helikonban elindítja a Fiatal magyarok ankétot, Dsida, Illyés Gyula, Balázs Ferenc, Győry Dezső, Hevesi András, Ignotus Pál mellett József Attilát is megszólaltatja (összesen tizenkét ifjú költőt, próza- és tanulmányírót) - Szabédi azonban ebben az összeállításban még nincs jelen. Annál gyakrabban lesz majd megtalálható, prózával, verssel, műfordítással,

67