Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - Tornai József: Villámsújtotta kor (részletek az esszékötetből)
valaha is madárról, estékről, fákról és lányokról írtam! Mik ezek amellett, hogy a föltételezett Fortinbras azt mondja Hamletnek: Halnod kellett Hamlet mindenképp te életre alkalmatlan kristályfogalmak híve s nem az emberi agyagé szüntelen görcsben mint álomban vadásztál kimérákra rágtad mohón a levegőt s legott kiokádtad semmi emberit nem tudtál még lélegezni se Nem egy SS-tiszt beszél itt, akinek éppen az nem emberi, ami az egyetlen és végtelenül emberi lehetne? Micsoda összefoglalása ez a vers a lengyel történelemnek! így summáz Rózewicz is, hiszen nem nyugodhat bele, hogy a sokat hirdetett humán így, egy perc alatt eltűnt a tankok, stukák és akasztófák ezreinek diadalmámorában. Mikor minden elveszett, mi marad meg? Az ostoba paradoxont kell a lengyel költőnek bevallania, és ezzel valami igazabb paradoxonból újat teremteni: közeledik a semmi Prospero varázsköpenyében az utakról a szájakról semmi szószékekről tornyokról hangszórókból a semmi szól a semmihez s semmiről semmi nemzi a semmit... Fia nem mennek el idáig, a tagadásig, a semmiig, marad az, amit nem lehet kitölteni se igékkel, se főnevekkel, se jelzős szerkezetekkel. De ők tudták, hogy Lengyelországban akkor csak a semmiben lehetett megkapaszkodni. Abban jó erős fogása van annak, aki életben maradt: Herbert is látja: itt szünet van a domborművön - ha tudod fejtsd meg tán nem volt kedves az áldozat az örökkévalónak vagy a nedvesség nem tetszik a maradandóságnak emberi idomokat cent sarut s egy darabot Irónia istennő talpából ki megőrizte őket és a ruha redőit is róluk könnyen leolvashatod a gyönyörűen fölemelt karok mozdulatát és ez minden nem volt kéz az áldozati barmok tülökszarván játszó Nem tudod melyik szavad és milyen hitvány alakod marad fenn a kő ráncában - nem az amiről azt hiszed hogy te vagy 66
