Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - Tornai József: Villámsújtotta kor (részletek az esszékötetből)

és nem tudod hogy vért s csontokat vagy tán szempillát

választanak ki

kegyes földbe helyezik hol szobrok érlelődnek

Azt hiszem, Fodor Andrásnak, Nagy Lászlónak, Weöres Sándornak, Gimes Románénak is meg kell köszönnöm, hogy magyarul is megtalálták ennek a nyelvtelen-dísztelen beszédnek a költészetét.

„SÓSABB A KÍN, TISZTÁBB A HALÁL"

(OSZIP MANDELSTAM: CSILLAPÍTHATATLAN SZAVAK)

Mandelstam özvegyének önéletrajzában (Hope against Hope, Remény a remény ellenében) olvasom, hogy mikor a költőt a Sztalin-ellenes verse miatt száműzetésbe viszik, Mandelstam odaadja a kísérő belügyes tisztnek Puskin: A kapitány lánya című regényét. Abban is Szibériába visznek egy írót. A belügyes ezekkel a szavakkal adja vissza a könyvet (képzeljük el, megy a vonat a végtelen sztyeppén!): „Látja, író elvtárs, nálunk a szovjethatalomban nem fordulhat elő, hogy egy írót száműzetésre ítélnek!”

Ez az a képtelenül szemforgató világ, hol a szentpétervári születésű költő leheletfinom rajzú verseit írja, és 1920 után egyre félelmetesebbé és elfogadha- tatlanabbá szűkül körülötte a politikai-irodalmi légkör. Az a fajta lélek volt, aki nem tud, nem is akar megalkudni. Tudta, hogy ennek mi az ára, költészetének ez az átható tudatosság és képi összetettség adja a megkerülhetetlen vonzerejét.

A Mosdom éjjel kinn az udvaron versét olvastam először:

Mosdom éjjel kinn az udvaron - villog az ég csillag-morzsaléka.

Fénye: só a szekerce-vason, hidegszik a színig teli dézsa.

Minden ajtón gyanakvó lakat, zord szigorral les rám a kopár táj - tisztább szabály aligha akad a friss vászon tiszta igazánál.

Kezd a csillag olvadozni már, mint a só, a fagy-fekete vízben.

Sósabb a kín, tisztább a halál, s kitetszik a rettenet mezítlen.

Lehet, hogy az orosz eredeti geometriai-lélektani pontossága még jobb, mint a magyarban. Mindenesetre a fordító Lator László megrendülését is ér67