Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 10-11. szám - András Sándor: A tetem-totem rejtélye, avagy Sherlock Holmes tlingitek földjén (Egy regény két fejezete)

elmehettek innen észrevétlenül is. Egyelőre, persze, azt se tudjuk, hogy jöt- tek-e, vagy idevalósiak voltak. Ezt a regényt - emelt fel egy könyvet a két karosszék közt álló kis kerek asztalról - még az elődje olvasta?- Gondolom. Fogalmam sincs. Azt se tudtam, hogy regényeket olvas.- Ezek szerint azt se tudja, hogy behajtogatta-e az oldalak sarkát, könyvjelzőként - vizsgálgatta a könyvet Holmes.- Ebben téved, tudom, hogy nem, mert engem megszólt érte. Nekem ugyanis szokásom. Az egyik kézikönyvet jelöltem meg úgy, már nem tudom, melyiket, csak arra emlékszem, hogy mondta, ne tegyem, őt igazán zavarja.- Érdekes. Es a könyv nem a magáé.- Nem.- Persze, akárki itt hagyhatta - mormogta Holmes miközben szórakozottan lapozott benne. - Ni, egy fénykép - állt meg hirtelen.

A képen huszonöt-harminc év körüli nő állt, nyitott kabátban, hosszú barna hajjal.- Ismeri, ki ez? - kérdezte Holmes, odanyújtva a fotót.- Riona, Riona Metcalf - válaszolta Collins habozás nélkül. - Frank barátnője volt, Juneau-ból, járt itt sokszor. De amennyire tudom, már jó ideje megszakadt köztük a viszony.- Körülbelül mikor?- Egy éve is lehet.- És tudja, miért szakadt meg?- A részleteket nem tudom, Frank szűkszavú volt ilyen dolgokban. Csak olyasmit mondott, hogy nem jöttek ki egymással.- Ha zavarták a behajtogatott oldalak, nem is csodálom - jegyezte meg Holmes. - Furcsa, hogy itt hevert ez a könyv, nem gondolja?-Most, hogy mondja, az. Biztos nem feküdt itt egy éve. Bár, ki tudja - rázta meg a fejét -, megesküdni nemigen akarnék.

Holmes zsebre tette a fényképet, a könyvet pedig visszafektette az asztalra.- Elmehetnénk most ahhoz a félkegyelmű asszonyhoz?

Collins meglepődve nézett Holmesra, aztán, mintha elrendezte volna magában a kérdést és a kérést, ismét szigorú arccal mondta:- Miért ne? - és az ajtó felé mutatva előre engedte a számára még nyilván furcsa idegent.

A FÉLKEGYELMŰ DORINE

Azokban az első napokban jöttem rá, mekkora különbség van polgármester meg alpolgármester között. Azelőtt mindig Frankét helyettesítettem, a polgármestert, őt magát, most viszont az egész települést kellett képviselnem. Az ember máshogyan lep az utcára, legalábbis az az ember, aki én vagyok, pontosabban, amilyennek ismerem magam. Azelőtt Frank volt a gondom, őhozzá mértem mindent, amit tettem. Nem tettem mindig azt, amit ő tett volna, de ilyenkor is őt figyeltem magamban. Most az utca is gondom lett, az egész te42