Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 10-11. szám - András Sándor: A tetem-totem rejtélye, avagy Sherlock Holmes tlingitek földjén (Egy regény két fejezete)
- Azt mondjuk egyszerű őrületnek, amelyiknek semmi köze sincs a tlingitek sorsához. A tlingitek sorsa ugyanis nem egyszerű. Az őrület akkor egyszerű, ha nem illik ebbe a sorsba, ha viszont beleillik, tudni kell, hogyan, az pedig már csakis bonyolult lehet. Holmes nem egészen értett egyet.- A gyilkolás az emberi természet sajnálatos része. Az őrület és ahogy jelentkezik viszont sohasem egyszerű. De értem, mit akarnak mondani - bólintott végül. - Feltétlen hallanom kell majd a tlingitek sorsáról, arról a teljes összefüggésről, amelyben ez a gyilkosság történt. Először azonban a körülmények érdekelnek, az egyszerű tények, ha szabad most nekem használnom az „egyszerű” szót, és úgy, ahogy maguk használták. Vagyis - tette hozzá -, mintha a gyilkosságra nem egy tlingit, hanem, mondjuk, egy kaliforniai vagy akár angliai helységben került volna sor, akárhol.- Azt hiszem, az lesz a legjobb - nézett körül George Collins -, ha megmutatok mindent Holmes úrnak, elmondom neki a részleteket, aztán megint itt találkozunk, amikor végeztünk. Mindenki helyeselt, Holmes úgy sejtette, hogy a dolgoknak ez a rendje már előre meg volt beszélve, és szó nélkül elfogadta a tervet. Hárman mentek át a polgármesteri hivatalba, Collins, Holmes és Willie Marvin, mint akire bármikor szükség lehet. Holmes elsőnek az irodát akarta látni.- Tudtommal minden úgy van, ahogy akkor reggel találtuk - mondta Collins, miután kinyitotta a kulcsra zárt ajtót. - Az első pár napban nem költözhettem át, amikor pedig elhatároztuk, hogy megpróbáljuk önt idehívni, nem is tűnt okos dolognak. Megvagyok én amúgy is a magam szobájában, egyelőre nincs helyettesem, én is csak ideiglenes vagyok. Holmes először a holttestről készített többi fényképet akarta látni, mindet. Amíg Collins áthozta őket, körülnézett a szobában. A berendezés szűkös volt: az íróasztal előtt és mögött egy-egy karosszék, a vele szemben lévő fal előtt kis asztalka két további karosszékkel. Az íróasztal mögötti, a két ablak közötti falon az amerikai elnök, Clinton arcképe. Jobb oldalon komód, rajta rádió; a bal oldali falnál iratszekrény. Az íróasztalon se volt sok holmi, de mielőtt Holmes megvizsgálhatta volna őket, Collins visszajött a fényképekkel. Azt mutatták, csak más-más szögből, amit Holmes már ismert, a Londonban látott, de a látványon most is megütközött. A-lintha valami bizarr happeningnek lett volna a fényképsorozata a mezítlen és megcsonkított test. Az arcot alig lehet látni, annyira előrebukott a halott feje. Totemfigurának tűnt. Semmi nyoma nem volt az erőszaknak. Holmes azonban hirtelen felfigyelt valamire.- Ezen a képen - mutatta Collinsnak az egyik fotót - golyóstoll vagy töltőceruza látszik az íróasztalon az állólámpa mellett, míg most, látja, nincs ott.- Pedig azt hittem, nem nyúltunk semmihez - mondta bosszúsan a polgár- mester -, és, ugye, valaki szorgoskodott. A fénykép nem hazudik. Ki lehetett, Atkms? Holmes megkerülte az íróasztalt.- Van ebben a bögrében egy golyóstoll, három sárga zománcú meg egy piros zománcú ceruza mellett - állapította meg. - Egyelőre nem tudom persze 40
