Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Fűzfa Balázs: "Jasznaja Poljanában is bevezették a villanyt" avagy van-e "másik" kritika?
és máris izé. Ezért jó, hogy Jasznaja Poljanában is bevezették a villanyt”1 2 * * 5. Kétségtelenül nehéz helyzetbe kerül a kritikus, ha ma megjelenik egy ilyen módon „szövegszervezett” regény - pontosabban: ha rákattint egy ilyen szöveghálóra. Mert jól tudjuk, egy „régi” regény jelentésének elhanyagolhatatlan része a struktúrája, a kompozíciója, ám alig gondolkodtunk még arról, hogy az a struktúra, ez a poétika lehet dinamikus is. Nem feltétlenül az állandóság kell hogy legyen az egyik attribútuma... György Péter (például) ekként nyitotta/nyitja meg Balia D. Károly honlapján 2003. február 22-én az első „igazán virtuális” könyv6 bemutatóját, mely egyben virtuális könyvbemutató is - félve tesszük hozzá, hogy - „volt” (mert hiszen ma, szeptember 27-én is „van”): „A virtuális könyveknek virtuális olvasóik vannak, akik végül mégiscsak meglel(het)ik egymást, túl és innen téren és időn. A virtuális könyvek a hálózat által léteznek, kiadási idejük semmi egyéb, mint meghirdetésük napja (ez itt), de mindez nem jelenti azt, hogy a könyv aznap változadan formában, immár készen az olvasók rendelkezésére áll. A hagyományos könyv megjelenése napján immár változadan formában áll rendelkezésre, a virtuális könyv bejelentése napján kezdi meg életét. A változó formák között mintegy életre lel, a szerző (ha van) immár mit sem tehet, mint egyike lesz azoknak a lehetséges alkotóknak, társaknak, akik alakítják, folytatják, el- és kisajátítják a szöveget. Habent sua... ugyan milyen sorsuk lesz a virtuális könyveknek: ez minden eddiginél jobban múlik rajtunk, akik amikor olvasunk, akkor egyben társtettessé válunk. A szerző halott (lehet), az olvasó nagy órája most jött el: az olvasat egyben boldog szabad rablás ideje, a virtuális könyv írója (írói) kifejezetten kérnek minket arra, hogy vegyük el az asztalról, ami a mienk. Mi, akik BDK [Balia D. Károly] vendégei vagyunk ezen az első magyar virtuális pikniken, hadd legyünk hálásak néki, hogy fellelte a titkos írót, megszerezte számunkra a szöveget (írta-e?), meghívott mindannyiunkat magához, szövegéhez, magához, a hagyományhoz, annak újításához. Hát akkor gyerünk: olvasni, írni, kommentálni, összekeverni mindent mindennel.”7 Érdemes megjegyeznünk az előbbi dátumot; lehet, hogy néhány év vagy évtized múlva szimbolikus korszakhatárként tartjuk majd számon. Bár az esemény akár még blöffnek is felfogható - a papírkönyv-bemutatók paródiájaként -, az ötlet és az „esemény” komolysága sem vonható kétségbe, már csak a szereplő szakemberek tekintélye miatt sem. Legfőképpen pedig azért, mert - s itt ismét Milosevits Pétert idézem - megfontolandó: „A hiperszöveg és az internet olyan kor szüleménye, amelyben »minden Egész eltörött«, de valamennyi darab elérhető egy gombnyomás segítségével.”8 1 Előadásomban felhasználtam az e folyóirat gondozásában megjelenő A másik irodalom című sorozatom néhány bekezdésnyi részletét (A szerző) 2 BOCSOR-MÜLLNER-NÉMETH-ODORICS-SZÉCSÉNYI, E. P, Fuharosok IATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, é. n. [CD-ROM], ! KAPPANYOS András, Irodalom a digitális közegben, Literatura, 2003/1, 64. * Helikon, 2003/1-2, 117-124. 8 MILOSEVITS Péter, Biblia, türkkregény, hiperszöveg Vigília, 2003/1, 19-22. 6 BÁLLÁ D. Károly, VakCina, Világháló, über-AII Kiadó, 2003. 1 GYÖRGY Péter, Mindent mindennel, www.hhrf.org/ungparty/ , 2003. febr. 22. 8 MILOSEVITS Péter, Id. mű, 20. 80
