Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Fehér Béla: Egyenek Kecske (5. rész)
megéreztem, ha valaki odafönt éppen szellőztetett nálunk. Ez a szag a hátamra pattant, és lovacskázott velem. Ezt kérdeztem tőle: lassabban, hé, hova sietünk, babszeg, hova? Ilyen Koncsa néni féle agyhalálbűzhöz hasonlót akkor éreztem még egyszer, amikor a Bőgi Juli kivitt a szeméttelepre, kétszemélyes búcsúpartit tartani. De nem. Az se olyan volt, mert közben legalább láttam madarakat. Na jó, most lezuhantam alfaszintre, dolgozik odabent az anyag, már javában boncolják a savak, de úgy tudom, a buszon nem tilos az utazás. És egyébként ki az a köcsög, aki a tegnapról maradt sörre nem reggelizik? Én reggelizek, és emlékezem. Hét dezsőm volt, kettőt leküldtem nyálkorcsolyán gyomorgyuri- nak, maradt öt szem. Helló, Szem! Most esküdj, Jani! Esküszöm Nándi bácsi hátizsákjára, hogy többé nem lépek be a konyhába, ahol Pogácsás Lajos ellágyulva, a tökeit morzsolgatva figyeli a tancit, amikor a margarétás otthonkájában lehajol, hogy elővegyen egyet anyucikám MDF- piacon vásárolt krómozott lábasai közül, mert csupa kedvességből elhatározta, hogy meggymártást készít a műanyag dobozban hazarepített MAV-csemege- karajhoz. Valahonnan a mélyből, azt hiszem a busz alól, megszólal Pogácsás Oberkellner: tegyél bele néhány macskapöcse paprikát is, Andikám, szentem, tudod, hogy úgy szeretem, ha kétszer csíp! Erre a tanci: elment az eszed, Lali papa, édes mártás, csípősen? Tírararárirarú! Tírararárirarú! Figyelem! Értesítjük kedves utasainkat, hogy sikeresen elsöpörtük a velejéig hazug, régi rendszert, és egy csodálatos, de tényleg baromi szép új díszletet építettünk fel a helyére, olyan szépet, hogy aki hajlandó megnézni az előadást, az mindjárt a valagán csúszik a szakadékba a gyönyörtől! Igaz, hogy minden jegy elkelt, de nem kell se beszórni, se sírva fakadni, majd teszünk be pótszékeket. Tírararárirarú! Figyelem, figyelem! A csarnok első vágányra Bécs felől, de ha akarod, babszeg, akkor legyen Vín, nekem tökmindegy, szóval a csarnok első vágányra hat darab kaszinótojás érkezik, tömjék csak a pofájukba, mert ingyen pénzért van! A vasút minden dolgozója nagyon jó étvágyat kíván, de könyörögve kérjük, a használt papírtányérokat ne dobálják szerteszét az állomás területén, mert az kiszabottul ronda, nemzetrontó szokás. Képzeljék csak el, polgártársak, hova jutnánk, ha az egész rohadt Kárpátmedence tele lenne elhajigált papírtányérokkal! Azt akarják, hogv szemétbe fulladjon a drága magyar faj? Pláne papírtányér-óceánba? Tírararárirarú! Éljen a magyar haza! Összeroppantottam a műanyag kávéspoharat, és ezt mondtam Dettynek: engem egy csaj ne vezessen sehová, szerintem az ember legyen önmaga, ne 86
