Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Fehér Béla: Egyenek Kecske (5. rész)
akarjon többnek látszani annyival se, hogy pattanást növeszt a saját valagára, mert begennyesedik. Erre ezt válaszolta: miért ne akarjon, Janika, ha elég hajlékony, végül is ki tudja harapni, ha nagyon zavarja! Van kiút, sasok! Van kiút, sasok! Bőgi Juli harmadéves korában abbahagyta az egyetemet, és beszállt az apja üzletébe, vagyis cuccoló lett. A cuccolók naptár szerint képben vannak, tudják mikor melyik osztrák tartományban tör ki a lomtalanítás. Felkerekednek, mennek guberálni. Burgenlandban tarol a szakma alja, de Juliék már nem az alja, ők a krémje, felmerészkednek Linzig vagy még tovább. Tetőcsomagtartón, utánfutóban hozzák a biciklit, gyerekkocsit, villanytűzhelyet, kerti bútort, tévét, csaptelepet, ajtólapot, mosógépet, ruhaneműt, edényeket, zuhanyfülkét, grillsütőt. A cuccot Kapuvárra fuvarozzák, ott aztán egy tételben eladják egy rokkantnyugdíjas szekondhendesnek, aki bontott deszkából egész áruházat emelt magának a háza udvarán. Pénz a zsebben, papír semmi, adó semmi, ami hófehér, az is svarc, csókoljuk a nagymamát, gyertek máskor is! Egyszóval a cuccolónak vidám az élete. Juli lemosatta velem a kocsiját, aztán amikor a végén a szélvédőt rongyol- tam szárazra, kiszállt, és az illatfelhője mögül ezt mondta: nem vagyunk gyerekek, ne játsszuk el a bazári majmot, amivel azt akarom mondani, hogy gyűlölöm a képmutatást, vagyis mit szólnál ahhoz, ha este elmennénk kettesben vacsorázni, aztán majd meglátjuk, hogy széna-e vagy szalma? Mint aki nagyon elfoglalt, átnéztem a mosón a nagy oldalkefék között, és láttam, hogy a túloldalon egy barom taxis kanyarodik a felhajtóra a fehér Astrájával, aztán ezt válaszoltam: tizenegy körül kanyarodj ide értem, ha addig még nem vagy ágyban! Később arra gondoltam, milyen jól fogok mutatni a mikiegeres repnad- rágomban, amit csak azért hordok a mosóban, mert hamar szárad. Aznap este, nagyjából ugyanakkor, amikor Bogi Julival nekiláttunk a mediterrán vacsorának a Carciofini olasz étteremben, piszkosul lerámolták a világnagy Kremonát, mégpedig a saját cidamozijában. Három bőrtorony támadt rá, először lefújtak könnygázzal két buzit, akik a női retyóban egymás farkát bűvölték, Puszika nénit bezárták a gépterembe, aztán elkapták a Jencit, amikor éppen meg akart lépni a Pajeróval. Falkapták, mint egy tele zsákot, visszacipelték a nézőtérre, letérdepeltették, a fejét egy ülésre szorították, öngyújtó lángján felhevített húszforintos nyomtak a homlokára, aztán az egyik nehézfiú orvosi szikével beirdalta a füleit. A Jenci malac módjára visított, rimánkodott, hogy ne bántsák, erre ököllel megdolgozták a veséjét, betörték az orrát, aztán teljes manikűrt kapott, vagyis fogpiszkálót szúrtak minden körme alá. Amikor otthagyták, lefeküdt a földre, sírva átkozódott. Tíz perccel később egy kóbor homokos tévedt a cidamoziba, talpra állította, és a Jenci ezt mondta neki: a szájbaszabott, laciszopó büdös hurka anyjukat, ezt megkeserülik azok a rohadt szemét görény buzi gennyzsákok! A homokosban volt annyi könyörület, hogy kihúzta Jenci körmei alól a fogpiszkálókat, aztán ráhajolt a vérző pofájára, és ezt mondta: én nem tudom ki vagy, babszeg, de ha a buzikat szidod, te aljas la- ci, én benyomom a tökeidbe az összes fogpiszkálót! Jenci erre a vesetáját tapogatva ezt mondta: ez a mozi az enyém, te saskalap köcsög! Mire a kóbor homokos: ez neked mozi? A buzik ennél jobbat érdemelnének! 87
