Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Alexa Károly: Könyvről könyvre, Spiró György: Fogság

hallgatott) múltja ihlet, amelyek félszáz év és egy erőteljes generációváltás után újra nyíltan óhajtanak beszélni a zsidóság (természetesen a magyar és ezen túl a kelet-közép-európai zsidó diaszpóra) önazonosságának dilemmáiról (Kőbányai János, Pelle János, Szántó T. Gábor műveire gondoljunk elsősorban, de idevehetjük akár Ungváry Tamás vagy Moldova György kétes értékű emlékiratait, vagy Németh Gábor, Bacher Iván meg mások gyűlölködő fogalmazványait stb.). Spiró könyve nem részese ennek a - talán állíthatjuk - magyar zsidó irodalmi megújulásnak és belső diskurzusnak, noha témaválasztásából kifolyólag elkerülhetetlen volt számára, hogy néhány olyasféle öndefiníciós kérdést ne érintsen ő is, amelyek írótársait olyannyira foglalkoztatják. Ide tartoznak az afféle közkeletű állítások a zsidóságról, mint pl. az, hogy „mintha a kóborlás a vérükben lenne”, vagy az, hogy „messzire nyúló, láthatatlan családi pókhálók fonják be a Nagy Tenger partjait és provinciáit” stb. („Mindenütt ott vannak, még ha valójában nincsenek is jelen” - írja Elie Barnavi A zsidó nép világtörténetében.) A zsidóság kiválasztottsága és kivételezettsége legfeljebb némely szereplők öntudatának jelzésére szolgál, s így alkalmi kritikai reflexió témája, Spirót láthatólag nem érzékenyíti el a zsidóság megmaradásának nagy mítosza, amit egy másik XIX. századi, nálunk igen népszerű történész, A. Thierry ígv fogalmazott meg: „E nép gyakran leigázva szomszédai által, gyakran tűzhelyeitől távoli fogságba hurcoltatva, elvesztette még anyanyelvét is. Miután elfeledte a hébert babylloni urai alatt a chaldeaiért, azután a Seleuci- dák kormánya alatt syrral vegyes görög nyelven beszélt, melynek a hellenisti- ca nevet adták. De ami mind ennek daczára erős nemzetiséggé tette, ami más népektől állandóan elkülönítve tartá fönn őket: az a vallási törtvényekhez való hűségök, e makacs hajthatatlan s minden sorscsapáson felülemelkedő hűség vala.” (A római birodalom képe)

Nos, ha nem ez, akkor vajon mi is volt-lehetett Spiró írói szándéka, mi kényszerítette ahhoz a korhoz, amelyre a latin, görög, zsidó Európa két évez72