Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Margittai Gábor: Szultánok bűne - örmény genocícium Kelet-Anatóliában
mohón bámuljuk a mitikus tájat, de pillantásunk lepattan a reménytelenül hétköznapi ködfalról. Azért kióvakodunk a lejtő peremére, ahonnan belátható volna a túlsó hegyoldal, de néhány cserjén meg a harsogó zöld mezőn kívül semmi. Noé bárkája felhőben ringatózik. Mehmet int, hogy kövessük az épületbe: a körfalon részletes tájékoztató, a rejtély maradéktalan megoldásáról győzködő szemléltető táblák, röntgenképek, fotók kipirult arcú kutatókról és büszkén vigyorgó helybéli segédeikről. Mint valami tudományos vurstliban, itt látható az 1955-ös expedíció története: repülőgépről készített felvételek alapján, a hegylakók beszámolóira alapozva kerestek fáradhatatlanul egy különleges, hajó formájú hegyszakaszt; s amikor megtalálták, lelkesen összeszedtek és megvizsgáltak mindent, amit a bárka darabjának véltek. Csakhogy a radiokarbon-vizsgálat a fatörmeléket, amelyet egy közeli befagyott tóban leltek, csupán Krisztus előtt 450-750 körűire datálta. De megtekinthető a Musza Dag (nem az örmény dicsőség hegye, az a Földközi-tenger keleti partvidékén található) sokkal biztatóbb felfedezése is: a harmadik nagyobb bárkamentő expedíció bizonyítékai az állítólagos hajóroncsról, az amerikai David Fusold kincskeresésének sikeréről. Festői fényképek a hegyoldalba vájódott ovális kettős formáról, mely megtévesztésig hasonlít egy óriásnő hívogató, de már megkövesedett szeméremajkaira. Magabiztos rajzok a háromemeletes bárkáról, mely geometriai pontossággal ki hüvelyezhető a maradványokból; még az evezők helye, a fedélzetek tartóoszlopai, a hajófenék bordázata is jól kivehető ezeken az ábrákon. A röntgenképek cáfolhatatlanul leleplezik a kőminták mélyén lapuló faanyagot, a szögek helyét, magukat a rozsdás szögfejeket is; és nyakatekert fejtegetés olvasható a közelben talált, kozmikus ábrákkal telefirkált ősi horgonykövekről is, amelyekkel Noé és családja rögzíthette a bárkát, mielőtt az fennakadt volna Mózes hegyén, az Ararát tőszomszédságában. A tárlatot tudományos igényű francia levél koronázza meg, amely mindent kétségbevonhatatlan bizonyítéknak tekint: Noé bárkája megkerült! Megyek, kiszellőztetem a fejemet, mondom A.-nak, odakint elállt az eső. Lesétálok egy lankásabb lejtőn, megállók a meredély szélén, és enerváltan nézem, amint a vizeletsugár szétporlik a sziklákon. Nyirkos szellő támad, leesik az állam. A túlsó hegyoldalon mozgás támad, aztán kettéválik a kulimász, és előtűnik szürkén, csipkésen, hatalmasan a bárka. Van valami furcsa, misztikus kisugárzása ennek a kettős sziklatarajnak, ahogy ott féloldalasán belesüpped a hegybe, valóban akár egy megfeneklett hajó: nehézkes jószág, bumfordi orral, beomlott fedélzettel, csontvázszerű bordázattal. Döbbenten állunk a Musza Dagon, vizek tornyosulnak fölénk. 3. HEGY, FÉLHOLDDAL Mehmet nagyvonalúan tartja a szavát: a Musza Dagról visszaevickélünk Do- gubejazitba ebédelni. Zsúfolt az étterem, Matthew és Robert, a két amerikai kénytelen asztalunkhoz telepedni. Mindketten negyven körüliek, hollófekete a hajuk, és egész úton idegesítően szívják az orrukat. Amikor reggel beszálltak a mikrobuszba, némi viszolygással vették tudomásul jelenlétünket, Mehmetet 61
