Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)

Arcán könnyű bánat vonult át.- Még egy várost ígértél nekem.- így igaz, uram.- A mesések sorában az utolsót, valamennyi közt a legpompásabbikat.- Erről szólok, ha parancsolod, uram.- Parancsolom, sőt barátsággal kérlek, hogy hallgass. Az utolsó városról csönded árulkodjék. Legyen ez az eljövő ajándéka fáradozásaiért. Mikor már árnyunk is por lepi, ő szabadon rendelkezhet a tudhatatlannal.- Egyszóval a semmit hagyod rá, és mind az eljövőkre.- Inkább a végtelent. De a kései írnok vagy a nyelv, vagy az istenek majd megítélik tettünk. Boldog, aki a földi játékokat feléri bölcsességgel.

Intett egy szolgának, hogy hozhatják a sakktáblát.

EL CAMELOTBÓL- Nem szerethetlek, mert szeretlek - bökte ki Lancelot.- Vagy úgy - vonta föl a szemöldökét Ginevra. S bizonyos decens kegyetlenséggel biggyesztette még hozzá:-Ó.

Ez sok volt Lancelotnak. Ünnepi páncélt húzott, és még az arcát is megfü- rösztötte, hogy megjelenése méltó legyen, de sorsa azé lett, akit saját őszintesége csal kelepcébe. A nő, akit szeret, pedig nem szerethetne, nem érti meg, hogy nem szeretheti, mert szereti.

Nehéz helyzetben volt. Plotinosz ideatanára nem hivatkozhatott, mert nem ismerte. S nem tudott a tibeti misztériumokról sem, de ez talán jobb is. Idegen mágiák nem érintették szívét, s nem homályosították el elméje előtt a Grál fényét és Ginevra ragyogását.

Miután Artur Avalonba varázsolta át királyi székhelyét, az asszony, akinek szeméről Lancelotnak minduntalan a legékesebb egyiptomi zafír jutott eszébe, mert azt gyanította ennyire szépnek, nemesnek és hamisnak, hirtelen elérhetetlen közelségbe került. Most pedig nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a királynak tett lovagi hűségeskü, de a szavak is, a legjámborabb kelta igék is elválasztják őket egymástól. Lancelot egyik lábáról a másikra állt, és szenvedett, és tanácstalan volt. De perfid gazembernek tartotta volna magát, ha fájdalmának jelét adja, hiszen Ginevra (Ginevra!) előtt állt.

„Az elérhetetlen is tud úgy hiányozni, mintha valamikor lett volna” - fogalmazódott meg benne a fölismerés, s e boldogtalan gondolattól rögtön jobb kedve lett. Próbált higgadt logikával gondolkodni. Ginevra nem érti meg. Ginevra semmit sem ért az egészből. Hogy az istenek legfondorlatosabb ajándékai, a kerék, a betűk és a szerelem, mennyire törékeny kincsek. Hogy köztük is a szerelmet kell a legnagyobb gonddal óvni, mert az a legtörékenyebb, és holmi meggondolatlan egymásra találás és beteljesülés és boldogság máris a szerelem pusztulását hozná a földi világban. (Egyszer Merlin beszélt valami