Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)

hasonlóról, de a lovag megszokásból kinevette, és a bornak tulajdonította a bölcsesség beszédét.) Vagyis, ha saját szubtilis eszmefűzésének hinnie szabad, talán az a legüdvösebb mindenkinek, bizonyára a legnévtelenebb alattvalónak is, ha nem háborog meg nem értettsége miatt (hiszen az segít fönntartani a királyné és közte húzódó hajszálnyi űrt), hanem inkább szenved tovább. így mindenki jól jár.

Iménti szégyenét elmellőzve kihúzta magát (már amennyire a csikorgó páncél engedte), és büszkén és harcosan azt szónokolta, a legyőzöttek elokvens kétségbeesésével:- Hát jó.

Ginevrának a szeme sem rebbent. Csak amikor Lancelot sarkon fordult, és nehézkes fürgeséggel elhagyta Camelot várát, hogy keressen egy valamirevaló sárkányt, akinek szívét, a sokadikat, majd hősi eleganciával a királyné lába elé vetheti, csak akkor lehetett látni, hogy mosolyog.

REZÜMÉ

A krisztinavárosi polgárok képzelete élénk. Beszélnek mást is, mint amit mások beszélnek. Pletykák keringenek a szívtelen cselédről és legendák gazdáiról, akik egy éjszaka, belopózván szobájába, megölik őt.

A tárgyaláson mindenki tagad valamit. A vallomásoknak nem akar végük szakadni.

Az egyik tanú, egy orvos, az értelmezhetetlenül egyszerű bűnesetet bonyolult lélektani összefüggésekkel magyarázza. Senki nem figyel rá. Szavait

9