Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Halmai Tamás: Szkriptórium (14 hamisítvány)
HALMAI TAMÁS Szkriptórium (14 HAMISÍTVÁNY) Az igazság a legendáké lesz. De dicsőség a szemtanúknak és a krónikásoknak; az idő tolvajainak, kiknek arcát nappal is sötétség fedi; mind a névtelen hazugoknak, akiknek hála történetek születnek és történetek töröltetnek el. A szörny, az utazó, a lovag és a többiek meséjét hiteles hamisítványok őrizték meg, amit elmondanak, az első szótól az utolsóig igaz (a szavak köztudomásúlag nem tudnak hazudni), ha nem az igazságot mondják is el. De ez ne szege az olvasó kedvét. Az igazság beteg lelkeknek való. Az igazság a legendáké lesz. A TÖRTÉNET VÉGE Időbe telt, míg Minótaurosz rájött, hogy a labirintus végtelen. S időbe megint csak, amíg fölismerte a végtelenben rejlő szabadságot. Attól a pillanattól boldog volt, mint előtte soha. Nem szűnő örömmel töltötte el a falak kiismerhetetlen rendje és az üresség, mely folyton változtatta alakját. Többé nem vágyott vissza a tengerekkel és égbolttal határolt káoszba, ami a világ. Többé nem, és már soha. Thészeusz így talált rá. Meglepte, hogy a szörnyeteg nem áll ellen, ezért az utolsó, a halálos döfés előtt megszólította áldozatát:- Thészeusz vagyok, s azért küldtek, hogy elpusztítsalak. Viselkedésed, bevallom, zavarba ejt. De nem tehetek mást. Készülj a halálra.- Boldog vagyok, nem árthatsz nekem - mondta a szörny emberi fülnek idegen nyelven. S mintha mosolygott volna. Halála gyors volt és könyörületes. Thészeusz a legügyesebb kardforgatók közé tartozott. Mikor a hős alakja feltűnt a labirintus kapujában, Ariadné felsikoltott, a szolgálók pedig térdre estek.- Hogyan történt? - kérdezte később a király. De a válaszra már nem figyelt; az ünnepség táncosaiban több szépséget talált, mint amennyit egy történet végétől remélhetett. Thészeusz inkább csak magának mondta:- Már halott volt, amikor rátaláltam. 6
