Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)

csak fázni lehet. Az ember zsebre teszi a jattot, és csók a családnak! A menet­rend így fest: rágurul az ügyfél a felhajtóra, kiadja az ablakon a pénztárnál megvásárolt műanyag vezérlőkártyát, általában az a duma, hogy húzz bele, csocsókám, mert négy miniszter vár rám, én gyorsan bedugom a kártyát a ve­zérlőfejbe, aztán amíg a kefék felpörögnek, fogom a vízborotvát, végigmegyek a kerekeken, a kaszni oldalán meg nagyjából az alvázon, vagyis leveretem a sű­rűjét, azután már nyomom is a zöld gombot, hadd szóljon a verkli, az már a lyukkártya dolga, hogy sima mosás lesz vagy forró viaszos. Közben átkerülök a túloldalra, és amikor kijön a kocsi, akkor ronggyal szárazra törlőm a szélvé­dőket, mert a gép trehányul szárít. Ha kész, kapom a jattot, mehet az ügyfél a lecsóba, intem oda a következőt. Reggel és késő délután sor áll a mosónál, de napközben jobb a helyzet, nincs nagy hajtás. Néha bemegyek a shopba kávéz­ni, melegszem, hűsölök, dumálok a kutasokkal, satöbbi. Egy hete dolgoztam a mosóban, amikor azt mondja Detty, a nagycsöcsű bü­fés csaj, aki a melltartót hírből se ismeri, hogy van neki egy régi barátnője, an­nak pont az a fazon az este, amilyen én vagyok, csakhogy nincs ideje társaság­ba járni, ismerkedni, pasit fogni. Ezt mondtam: akkor küldd be hozzám hajat mosatni, de az én samponomat használjuk! Ezt válaszolta: most ne marhás- kodj, Janika, figyelj, kössünk üzletet, minden nap kapsz tőlem grátisz két ma­zsolás túrós táskát és egy kapucsínót, ha foglalkozol a csajjal. Ne siessünk, ci- cus, hogy hívják a barátnődet? Juli. Mesélj róla, hogy néz ki az a Juli emberi­leg? Megmondom őszintén, itt elől nagyok a fogai, de amúgy semmi gáz, megvan mindene. Visszamentem a mosóba, lerendeztem hat kocsit, és egy óra múlva ezt válaszoltam Dettynek: áll az alku, kérem a túrós táskámat! Erre szét­nyílt a rúzsos szája: ezt nevezem lamúrnak, te pedálmedál! Ettem a megérdemelt nyereményt, közben úgy éreztem, hogy a kezemnek pipaszaga van, ami azért érdekes, mert amikor a muffos újságokat fogdostam a Nyugatiban, soha nem éreztem pipaszagot. Ebből is látszik, hogy minden ki­számíthatatlan, kivéve a menetrendet, mert az nem fantázia kérdése. Detty le­könyökölt, roppant dudáit ráeresztette az üvegpultra, a ceruzaelemes doboz mellé, és elhűlten figyelte, amint az ujjaim körül szimatolok, szerintem azt hit­te, szőrbe nyúltam. Láss csodát, bébi! A gyűrűujjamat a magasba döftem, hogy értsük egymást, aztán tövig belenyomtam a kettétépett túrós táskába. Élveztem a töltelék ragacsos lágyságát. Detty figyelte, hogy mit csinálok, aztán magához húzta a kezemet, és be­kapta a töltelékes ujjat. Utána ezt mondta: látod, Janika, vannak pillanatok, amikor nem érdekes, ha egy csajnak nagyok a fogai! Ami ezután történt, attól eldobod magad! Este nem jött be a váltótársam, maradnom kellett tíz óráig. Kilenc után éppen a gumiseprűvel húztam le a vi­zet a felhajtóról, amikor besántikál egy öreg Volvo. Lenyalt hajú, olajos képű digós pasas ül a volánnál, letekeri az ablakot, a kezembe nyom három lepedőt, és azt mondja, hogy ő most szépen begurul a mosóba, zárjam rá a műanyagka­put, de a gépsort ne helyezzem üzembe, hanem szobrozzak kint, és harminc percig senkit ne engedjek be, magát az amerikai elnököt se, ha váratlanul meg­jelenne kocsit mosatni. Mondom neki, hogy ez rohadtul tilos, mert akkor oda­bent bárki megbuzizhatja a szerkót, a kárt pedig nekem kell kifizetni, és még la­158

Next

/
Oldalképek
Tartalom