Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)
pátra is tesznek. Akkor veszem észre, hogy a hátsó ülésen keményen dugnak, két kalimpáló láb rugdossa az ablakot, a túloldalon szőke hajkazal hullámzik, középen zakós hát sötétlik, a zakó szárnyánál pucér fél valag világít. A digó látta, hogy látom, amit látok, és ezt mondta: a haverom után én jövök, világos a kép? Intettem, hogy tessék parancsolni, nyitva a mosó. Fő az egészség. Ezzel még nem volt vége. Tizenegykor éppen a világítást készültem lekapcsolni, amikor egy szakadt Barkas állt meg a mosó előtt. Olyan volt a hangja, mint amikor egy zsák dión ugrál valaki gumicsizmában. Intettem, hogy mára vége, mehetnek a lecsóba, a kocsimosó lefeküdt aludni! Erre felvillan a fényszórója. Kacsintgatsz, babszeg? Erre megint villant. Két kézzel legyezek, hogy tolasson a francba innen. Megint villant. Elindulok, hogy megkérdezzem, mit szórakozol, te tuskó barom, amikor elhúzzák a furgon tolóajtaját, és maga Lebeny mászik ki elém. Fülig ért a szája, és ezt mondta: láss csodát, Janeszkám, megjött a seriff, egy, kettő, ugorj fejest a verdába, babszeg, húzzunk innen ezerrel! Négyen ültek a Barkasban. Lebeny, aki fekete Sacramento Kings kosarastrikót viselt, rajongva nézett rám, az előtte ülők hátát csapkodta, na, vakhomály pöcsök, úgy nézzetek erre az emberre, hogy ő mentette meg az életemet, amikor az ufóval a homokozóba zuhantam, kiszabott nagy szám volt, a hóna alatt fuvarozott vissza a csajomhoz, ahhoz a szopós vén lecsóhoz, hogy legközelebb akkor lássam, amikor a farkamon vörös szempilla nő, de hát vége a nehéz altesti munkának, babszeg, száguldunk a Paradicsom felé! Aztán ezt mondta: eszméletlen nagy csapat vagyunk, nem is képzeled, mekkora égig érő pengékkel szívsz egy levegő, figyelj, Janesz, annak idején ezekkel az agyatlan durungokkal együtt vertük a farkunkat az elfekvőben, vagyis abban a gennyes gyerekotthonban, érted, úgy nézz rájuk! Akkor ezt mondtam: jól van, babszeg, beszakad a fülem, nem kell annyira üvölteni! Erre halkabban folytatta: ezeknek sincs senkijük, nekem sincs senkim, csak mi vagyunk egymásnak, ettől lettünk család, és én vagyok a seriff meg a keresztapa együttvéve! Erre ezt mondtam: akkora sas vagy te, Lebeny, hogy a földön állva lehet veled harangozni. Tepertő vezette a furgont. Tepertő bézbólsapkát viselt és zöld-fehér Milwaukee Bucks kosarastrikót, ráadásul láncdohányos volt. Ezt mondta: húzós hetünk volt, még hétfőn éjszaka felszedtük a síneket Újléta és Bagamér között, forint fillérre készen lettünk hajnali háromkor, ki se hugyoztam magam, már jött is a megrendelő a darus kocsival, művészi munka volt babszeg, még az órákat is egyeztetni kellett! Erre Lebeny ezt mondta: az arc, aki megvette a síneket, fogadok, hogy ettől ledőlsz, vasutat épít a birtokán a kéglijétől a borpincéig, erre köss nyakkendőt, Janesz! Faköp fehér Charlotte Hornets kosarastrikót viselt, és ezt mondta: még csont sötét volt, babszeg, de azért felajánlottuk a krapeknak, ha kellene neki bontott tégla, ne szégyellje, az állomást is nulla perc alatt szétkapjuk, mint Rambó a tornazsákot, de téglát nem akart az a laci, állt a darus járgánya mellett, ellenőrizte ahogy az emberei felrakják a síneket, aztán megkérdezte, hogy 159
