Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)

mennyire örültök, hogy jó kedve van, mert ez a rohamos gyógyulás jele. Erre Nándi bácsi toporzékolni kezdett, és ezt kiabálta: kuss legyen, pofákat befogni, nem vagyok én beteg! Aztán mosolyogva megkérdezte: zavar valakit, hogy fröcskölve beszélek? Erre Fillenbaum nagymama ezt tanácsolta: mondjátok neki, hogy észre se vettétek, attól megnyugszik. Nándi bácsi folytatta: lehetetlen nem észrevenni, hiszen minden bé és pé betűnél nyálspriccet repítek a

.Kelj föl és járj"

Domanovszky Endre (1907-1974): jairus lányának feltámasztása, 1929

padlóra, néha még ételmaradék is vitorlázik vele, aki nem látja, az vak, mint a szerencse! Hajnalkán akadt meg a szeme, intett, hogy lépjen közelebb. Ezt kérdezte: ki ez a kis buja ringyócska? Mutasd meg a bácsinak, bogaram, milyen dús az afrik a hónod alatt! Satöbbi.

Ritkán mentünk látogatóba.

Gál Nándor egyszerűen halt meg. Alkonyaikor bejelentette, hogy nem kér vacsorát, mert addigra meg fog halni. És tényleg meghalt.

A ketrecében aludt el.

Mondok valamit! Az autómosás annyival jobb az újságárusításnál, hogy nem kell gatyázni az apróval, ettől függetlenül mind a kettő szemét munka, ahol

157