Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Faustus Prágában (Részlet az azonos című drámai költeményből)

Lucifer

Az előbb felvázolt diszjunkciómban Bécs Rómát jelenti, azaz a pápát,

Altdorf meg Genfet, vagyis Calvinust.

Emberünknek Róma Bécset igér, professzúrát, ha pápa-hitre tér.

Nekünk a pápa s Kálvin egyre megy.

(Kálvin kókadt kappan, heréit barom, a pápák meg ráadásul gazok.

A Kelemenek leginkább azok!)

Feladatod lesz: annyira fokozni kétségeit a kétségeskedőnek, hogy ott maradjon kétségeiben,

Altdorfium s Vindobona között.

Faustus

Milyen gyermeki volt korábbi eszmém: parancsnoka lenni az elemeknek, s élvezője minden földi javaknak!

Az ember a lelkét bírhatja csak, s ha eladja, még akkor is orozhat újat, a másét! Vár új feladat!

Lucifer átkarolja Faustust, a levegőbe emelkedenek, eltűnnek. A színpadon megje lenik a II. rész első színének a kórusa. Csendes háttérzene: a Carmina burana dalia mai, mint az első színben.

Kórus

A lélek, ha nem az Ur vonja ki a testből, nem találhatja helyét.

Nem veszi be ég, kilöki pokol, egyik parttól a másikig botol, s kárhozatnál rosszabb hely a Között.

Faustus sorsa beteljesedett, lelke az ördög rabszolgája lett.

68