Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)

Ezt mondtam: köpök az összes bulira, amikor nincs állásom, és a hét végére éhen fogok halni. Erre ezt mondta: gyűlölöm, ha valaki állandóan panaszkodik.

Érkezett egy piros nadrágos, bordó zakós, koravén patkány, bedobott egy sztármosolyt, megragadta Bea kezét, mintha ott se lettem volna, és fújni kezdte a magáét. De jó, hogy összefutottunk, tündibündi, figyelj rám, a múlt hónapban beszélgetős dumaműsorom indult a tévében, az ötlet olyan eszméletlen, hogy erőlevest eresztesz magad alá, az a helyzet, hogy egy fürdőszobában

J\z árnyékok kinyúlnak'

Szolnay Sándor (1893-1950): Őszi alkony, 1936

vesszük fel az egész cuccot, fekszem a kádban a hab között, mert én vezetem a műsort, tudsz követni, na most a vendégek körülülik a kádat, hokedlin vagy tevenyeregben, nekem tök mindegy, és akkor beszélgetünk, abszolút lazán, mintha a kamera ott se lenne, és mindig van egy fő téma, amivel megpróbálunk a gyökerekig leásni, meg minden. Bea erre ezt kérdezte: miről beszélsz, Ervinként? A patkány lehervadt, megrázta a zselézett robinhúd frizuráját, és ezt kérdezte: egy adás már lepörgött, megnézted? Bea puhán előre dugta az ajkait, hangtalan csókot lehelt a mennyezet felé. Erre a patkány: ez véresen komoly, szivi, meg akarlak hívni a műsorba, szükségem van egy dekoratív, okos nőre, akin majd legel a kamera, figyelj, Bea, hétfőn éjszaka lesz a felvétel, a témát is totál belőttük, a nárcizmus szerepe a popiparban, marhára húsbavágó,

152