Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Faustus Prágában (Részlet az azonos című drámai költeményből)

bölcselkedő borús Filone lesz. Ha fordíthatnék - homokóraként - magamon, s a mögém pergett idő elém kerülne, futnék vissza még ma Erfurtba, Wittenberg városába, vissza-előre, múltamba-jövőmbe, s elégetném mind a könyveimet, s az üszőkkel, mi belőlük maradna írnék egy újat, egy sötét utolsót a tőrről, melyben az elme nyüszít. Régi drámáink hírvivőiként szörnyű epilógust süvöltenék az életemről, hogy hogyan akartam tudatomat s a tudatlan teret, a bentet s kintet egyszerre belakni, menny és föld javait egyszerre húzni, s hogyan maradtam mindkettőn kivül, a fagyos közönyben, a semmiben. Lucifer Nagyszerű! Te megelőzted korod! Oly félelmetesen becsületes vagy, hogy pontos nevet is csak a jövő ad majd, egykor úgy hívnak, hogy: balek - Minden szerencse kihullt a kezedből, maradt benne a kétség és a vágy! Te vagy az én emberem! Elvezettel hallgattalak! Erfurt? Nos, az jöhet! S Wittenberg is! Csak Bécsbe nem mehetsz. Akit itt, lent, a földön gondjaidra bíz a pokol, Bécs és Altdorf között ingadozik, nem tudja merre menjen, s lábaddal a két város közt marad. Faustus Tompít bár közönyöm, csak ámulok a nem várt, biztató fordulaton. Jól értem, hogy életben maradok? Lucifer Nem te maradsz ottl A lelked, amit eladtál, jön vissza ide, a földi létbe. Fontos feladat várja máris! Faustus A rontottalak kit kell megrontnia?

Next

/
Oldalképek
Tartalom