Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (4. rész)

mondta: tessék, jól nézzétek meg, itt az én lovagom. Erre Mandula: ez meg itt az én lovaginám, hehe! Ludwig Pogácsásnak erre elborult a tekintete, Hajnalkához fordult, és ezt mondta: nem árulok zsákbamacskát, ez egy mezei hülye, kislányom, a magam részéró'l valami jobbat képzeltem. Mandulához fordult: nehogy azt hidd, hogy befolyásol a kinézeted, de azért egy zoknit felvehettél volna. Pogácsás Lajosné pedig ezt mondta: ejnye már, ne csináljunk rossz hangulatot, hiszen mi igazán nyitottak vagyunk, bárkit elfogadunk, pláne, ha jobban megismerjük. Mandula erre ezt válaszolta: az nehezen fog menni, mert még én se ismerem magamat, bár, megjegyzem, nem árt a dolgot kétszer meggondolni, mert aki a megismerést egészségtelen mértékben növeli, baromi szenvedésnek teszi ki magát. Amikor meglátta a terített asztalt, ezt mondta: elvesztem az agyamat, ha sonkatekercset látok!

.Április ír

Pál István (1888-1939): Angyalföldi park, 1930

Mandula gátlástalanul lezabált a tálcáról hét sonkatekercset és négy kaszinótojást, közben kiselőadást tartott a madagaszkári zafimanelo törzsről. Ezt mondta: nem vadak, kifejezetten rokonszenves, művelt emberek, mégis tiszteletben tartják azt az ősi szokást, hogy titokban veszik magukhoz az ételt, olyankor ajtó, ablak zárva náluk. Pogácsás Lajos ezt mondta: nahát, micsoda marhák! Erre Mandula: azt tartják, hogy a lelkűk kiszökik a nyitott szájukon,

144