Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Szokoly Tamás: Ráolvasás Bessenyei Ferenc következő életére
minthogy már elhunyt és elhunyásra ítéltetett Testvérei sem azok, hej Regők, rejtsük ! A szó mindent kibír. A cselekvés mindent kibír. Az ember mindent kibír. Az ember még azt is kibírja, hogy kibírhatatlan. A Szakadék szélén okosan lépve nem kerüli, nem is kívánja, hanem temeti a Szakadékot. Folytonosan Űrt talál ott is, ahol már mindent, mindent telítettnek, tömöttnek tudott. Az Idő óriási Úr. A Leghatalmasabb Úr a tényleges és agórán-választott, vélt-urak között. De nem is soraikban, ám soraikat magába-foglalván szereti, vagy kiköpi őket. Hej Regő, rejtsd ! Ködösek az utak, alig-járhatók, Feri bátyám. Kezedben a kard markolatja, kisujjad öregember-érintése egy kisfiú vállán, Kossuth ördögi kérdései angyallá dögönyöztek minket. Angyallá az Emberség pallosa által. Lehettél volna még Harpagon, Szindbád, Richard, Volpone, s ki minden, de Te nagyobb voltál mindannyiójuknál, mindannyiunknál, mert Te Bessenyei Ferenc voltál. Voltál, B. F. Mester. VAGY ÉS LESZEL IS. LESZEL! Amíg parányi esély is van Embernek maradni, Emberré válni, - LÉTEZEL B. F. - Mesterünk, Hej Regő, jaj, jaj ! 98
