Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Tandori Dezső: Kvartett †

3

TANDORI DEZSŐ

Kvartett f

I . KÖZBEVETÉS: BUDAPEST

1.

Közbevetés természetesen a magam dolgában. Tematikus. A maga dolga - sajnos, nem látom, hogy az lenne. Mert (vétés!) mi lenne a témája, tematikája ennek a konglomerátumnak (közbe), ennek a sokak által értékelt, még többek által kevésre tartott, a legeslegtöbbek által csak áruvédjegy névről ismert, vagy úgy se ismert együttesnek, amit az a név jelöl, amelyik ezt a dolgozatot véd- jegyzi? Még József Attila, még lélektanilag — !! — sincs kellően kikutatva; mi az, hogy valaki túl magasra veszi magát, azért süllyed mélyre stb. Visszatérő jelenség ez... és hol? ... az irodalomban?, a festészetben?, a politikában?, a magánemberi életben? De hagyjuk. Hatvanhetedik éve élek Budapesten, és szinte örökké belejátszott az írásaim dolgába ez a város, és nem tudok oly rap- szodoszian írni róla, mint Vas, oly regényes romantikával, mint Jékely, oly láttató áttekintéssel, ahogy Szentkuthy egy hegyvidéktövi villamosmegállót teljes körsugárgyűjteménnyel ábrázol - szerelem, eszmevilág, véletlen etc. és Kosztolányi a magyar költészet (vicc! szerintem) legszebb sorát írta a nevezetes kávéházról, meg még sok mindent. Mit mondhatok én?

A városról írni - legkevesebb! - két módon értelmes tevékenység. Vagy valami nagyon szépet, nagyon jót, nagyon személyeset; vagy (s divat ez, nemes kötelesség is, elhivatottság, ráharapottság és sok minden) előtárni, az újságtartók mely kávéházban rendszeresítődtek az Úrnak mely évében, vagy lényegesebb dolgokat, a fonográf tölcséréből melyik főnemes fagylaltozott, hány szállót lakott meg a bohém regényíró... és akkor még mindig ott tartunk, hogy ha kínos kvízkérdés hangzik, hogy Párizs... Boul’ Mich-környék... járda lejt... na, na? Radnóti, s a rue Cujas... mire én, nem! Antonin Artaud is, minimum is, szegényke már erősen megviselt elmebéli állapotban, végső tönkremenése idején azt érezte, lejt a Boul’ Mich, feléje lejt, s lejtenek őfeléje mind a járók és kelők, felé tart valamennyi, ő megy egyedül kaptatvást csak. Na kérem! Érdeklődési jelleg (ah, nem műveltségbeli kérdések ma, a globalizáció Neo-Go- gol köpenye alatt széthullva léteznek csak... kinek a Szép, kinek a szép né, hát igen), ismeretvéletlen, olvasottság, s még ki tudja, mi minden más határozza meg ezeket a dolgokat. És csak aranybányák is a kivételes rétegek számára vannak csupán, hogy bárki is azt mondhassa: ej, hóttig elvagyok mán... dehogy van el az ember csak áprilisig is alig, ha februárban írja ezt. Tehát szüntelen tevékenykedni kell, mert lehetséges az, hogy valaki hét napból megint ötször végigissza szeretve nem szeretett kocsmáinak sorát, de ha nem akar hízni a vacak szesztől, hát legyen pénze az (így teljesen értelmetlen, mert csak sovány- ságállagfenntartó) üdvszerekre (már la lehet hinni bennük, s nem szervezete játszik épp kedvére, az illető kedvére, kivételesen), vagyis a semmittevés drága;

99