Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Szokoly Tamás: Ráolvasás Bessenyei Ferenc következő életére
SZOKOLY TAMAS 3 3 3 3 Ráolvasás Bessenyei Ferenc következő életére Fecseghettek nyelvelő pöffetegek: ismét talpaitoktól holtra-rúgottan egy kiterítette EMBER. Itt az ideje szépített szavaitoknak, mikkel csináltok a felhúzott-kakasú puskából „megérthető”, „megélhető”, „természetes”, „emberi” Véget. Nyelvetek ragacsos rücskével simára lapítjátok Bessenyei Ferenc Kárpátok-hasadtságú arcát, leberetváljátok bőrkötésű gorombaságotok, sima sunyiságotok sortéit, cirkusz-kupolájú orrából a spicliknek szagmintát adtok, követni őt ki-tudja-hányadik Életébe. Nyilvánvaló sikerrel, anekdotákkal sötétítitek el lelkefehérjű Lelkefátylát kőzúzalék érveitekkel, elméje világosságával egyetemben. Hej Regő, rejtsed ! Gyászolni fogunk az előírásoknak megfelelően, nyilvánosan, és leeresztett-zsalugáterű szívünkben is. Szalagok valahai jelképei káromkodnak máris, s ürülékeik tapinthatatlan feketeségű csíkokat húznak a még élő és élni-fogó Vigyázok cselekedeteiben. Hej Regő, rejtsed ! A Színész szava válik Tetté emigyen, a már földi értelemben élő válik Élővé emigyen, s lesz az Élőből ugyancsak Élettelen, hogy azután ismét a Végtelen, rendezett kerengésében Élővé válhassék: legyen akár lebegő bánki por, peeri álom, reszkető, piciny, gondtalan állat, lehető-lehetetlensége tudatát bíró ember. A megtörténtek nem törölhetők semmiféle zsoltároskönyvből, semmiféle Tudatból, semmiféle Létezőből, bár Regő, zúzzad ! Ez a Willy Lohmann-degeszű-táskás-szemaljú Férfi megtöretett tekintetében Ember-kutató volt, nem Ember-kerülő, nem különc, nem habókos Dúvad, 97
