Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Tüskés Tibor: Mester és tanítvány
saknak. A Vigíliánál azonban az ilyesmi többé-kevésbé rajtam is áll. Meg is tartom hát, gondolom, nincs ellene kifogása, magunknak, Vigíliának ezt a szép kis írást; remélem, „hivatalos” ellenzéke sem lesz. Valamelyik közeli Naplóba szánnám. Stetka Éva nevét bizonyára látta nálunk; hallom, sokan berzenkednek a versei ellen. Higgyék el, komolyan tehetséges, kevés ilyen jó tehetség „fut” ma. S nem szabad elfelejteni, hogy sok költó' ma, éppen fiatalabb, úgy van, mint a zeneszerző', aki csak komponál, komponál, de sosem hallja előadva a szerzeményét. Hadd lássa nyomtatásban a költő, amit írt, ha egyszer van ok bízni, hinni a tehetségében, és a tehetsége erkölcsében! Nála mind a kettőben erősen bízni lehet. Ha bármikor küldeni valója van, csak küldje, szívesen, örömmel olvasom. Igaz barátsággal üdvözli régi híve: Rónay Gy. Gépel írt, kézi aláírásé levél, borítékban. Címzés: Tüskés Tibor tanár. Pécs, József utca 13. Feladó: Rónay [György]. Budapest, II. Mandula u. 36. köszönöm a Kossuth imádságát: Kossuth imádsága című dokumentum-írásomat - az Uj Embernek szánva - Rónay Györgynek küldtem el. Úgy látszik, lett „hivatalos” ellenzéke, mert az írás nem jelent meg a Vigíliában. - Stetka Éva (1931-1999): költő". Az ötvenes évek első felében néhány évig tanár-kollégám volt a pécsi Janus Pannonius gimnáziumban. Az egyik korai kritikámat az ő első verseskötetéről, Az ébredés partjáig-ról írtam a Jelenkorban. 1959. 1. sz. További köteteiről is írtam később. - Ide kívánkozik eg}’ egyidejű részlet Rónay György Naplójából: „1956. január 23. [...] Pénteken délután M. Pista volt nálunk. Stetka Éva verseiről ironizált. S az »értelem« joga mellett szállt síkra igen haragosan, Kosztolányival argumentálva. Meglepő, hogyan tokosodik be megátalkodottan egy jó szándékú ember is. Az ő álláspontja végül is az intellektuális gőg eg}’ neme, s az intellektuális gőgnek ez a fajtája annál veszélyesebb, minél kevésbé múlt ez a gőgös intellektus.” - Stetka Éva verseit a Vigilia először 1950- ben közölte. 4. [Budapest], 1961. jan. 2. Kedves Barátom, Ahogy a múltkor megbeszéltük, itt küldök pár verset; ami nem kell, azt dobd el. Boldog, szerencsés újesztendőt! Őszinte barátsággal köszönt Téged is, Csorbát is Rónay György [U. i.] Nem tudom, összejössz-e olykor Fábián Istvánnal. Ha igen, kérlek, mondd meg neki, hogy sok-sok szeretettel köszöntöm és hálával gondolok rá úgyis, mint hajdani francia tanáromra, aki talán nem is gondolja, milyen sokat köszönhetek neki. 39
