Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - Pápes Éva: Az Őrség géniusza

ugyanolyan természetességgel birkózott meg a határok védelmével, a századokon keresztül feladatául kijelölt katonáskodással.

Az itt élő ember tehát egyszerre volt harcos és paraszt, de nem volt sem igazán művész, sem igazán polgár. A dél kultúrájának lágy kifinomultsága, a nyugat civilizációjának racionális kiműveltsége csak sejtelemként érte, de nem lett igazán belső sajátja. Egy valami mégis nagyon jellemző rá, az pedig a lugas. Ahogyan a méhes Hamvas megfogalmazásában a délnyugatiság sajátja, az éber alvás helye, úgy az Őrségben a lugas az a központ, ami megmutatja az őrségi ember sajátos kapcsolatát a közösséggel. Kerítés nincsen, a porták nyitva állnak (ma már egyre kevésbé!), és minden portán volt - néhol még ma is van - eg\' szőlőlugas. Ez jelzi az őrségiek nyitottságát a kapé|olatok felvételére, a közösségi létezés természetességére, de egyben ez mutatja a határokat, amelyek kijelölődtek az érintkezésben. Van eg)' pont, ahol megáll - a gazda, ahol az a határ húzódik, amin már nem ildomos átlépni. Itt nincsenek olyasfajta tisztaszobák, ami az Alföldön természetes, itt a hely Id van hasznáb a, he van lakva. De csak a család számára. Az idegennek elég bejönni a lugasba vagy a kódhál- ldsig\ ahol a gazda eldöntheti, merre tovább. A közelségnek és a távolságtartásnak cg)' érdekes egyvelege jött itt létre, ami megint csak nem hasonlít a keleti befogadó, vendégtisztelő szokásokra, de barátibb és megengedőbb a nyugati mintáknál. Az idegen lehet ellenség, de lehet barát is, ettől még nem kell megbízni benne, nem kell nagyon belülre engedni, mutatja a lugas és a kódis- állás. Ez a bizalmatlanság, ami csak mélyült a századok során, hozta létre azt a sajátosan őrségi mentalitást, amely a határozott válaszoktól való ódzkodáshoz vezetett. Sem az igen, sem pedig a nem nem kimondható, azaz aki határozott választ akar kicsikarni, az pórul jár, vagy elvesztő a türelmét, vagy.ami még valószínűbb, csalatkozni fog, mert a kényszerűen kihúzott igen egyáltalán nem biztosíték semmire. Ez az ősi bizalmatlanság nagyon erősen idézi az erdélyi géniusz jelenlétét', ahogyan a dolgok mélyéről kibontott és gyakran előhívott humor, a groteszkség jelenlétének érzékelése is erre utal. Ugvánígv a dolgok bonyolultságának észlelése, a tekervényesség - amelynek igen nagy hasznát vették a Batthyányiakkal való hosszú pereskedés idején - is arra utal, hogy a székelvséggel való megfeleltetések nem lehetnek alaptalanok az Őrséget illetően. Ezt ma leginkább a pletykák egészen sajátos fantáziával teli kacifántossá- gában találjuk meg. A másik jellemző momentuma az erdélyi géniusz jelenlétének az ízlés biztonsága, amely mai napig megakadályozta az őrségieket, hogy a giccs olyan fokú jelenlétét beengedjék, ami az ország nyugati, keleti és északi részén egyaránt tetten érhető. Sajnos ez is fellazulni látszik, a kerti törpék, hattyúk, és egyéb libák szaporodásnak indultak mára'. Ez azzal is összefüggésben van, hogy az az etnikai egyneműség, ami szinte egyedülállóvá tette ilyen szempontból az Őrséget, már felbomlóban van. A betelepülők nagy mennyisége, ami a népességfogyást illetően pozitív folyamatnak tűnik - hiszen a kihalás veszélye fenyegette az Őrséget -, oldja, eljelentékteleníti az őrségi géniusz erejét, hatóképességét. Az a sajátos építészeti karakter, amely megőrződött az évszázadok távolából is, veszélybe került a sátortetős házak és a nagyvárosi mintájú villák építése során. Ennek a folyamatnak a része a tüchtig kis né17