Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal
mint ezek az ősképek. Itt persze meg kell különböztetni a valódi képzeletet és a képzelgést. A képzelgés önkényes. Például a posztmodern önkényes, mert azt hiszi, hogy mindent össze lehet hordani. Viszont egy Dosztojevszkij-regény az olyat ás ki a képzeletével, ami valóban bennünk van. Egyébként ezt énnálam sokkal jobban meg lehet tanulni Bőhmének a műveiből. Nem beszéltünk még a De a sivatag... című munkáról. Itt a „sivatag” jelentése tulajdonképpen a pusztulási Az a világ. A Paradicsom helyébe került, keletkezett világ. Kiirtották a fákat, jött az aljnövényzet, és jött a sivatag. És hát egy sivatagban élni, ugye? A többi benne van. Az ember és az emberi sors a fiú. Aki születik. Nagy oil fontos szereplő itt egy bárány. Ugyanakkor ott van, érdekes, ez csak most jut eszembe, hogy az anya vissza akarja hívni a Paradicsomba, de nem sikerül. Visszahívni azt a fekete bárányt, és akkor az egész világ egyetlen emlővé válik, szopik a fekete bárány, így lesz belőle fehér, aztán egyszerre emberré változik, aki egy kicsit sántít, a két szeméből meg egy szem lesz. Hát ez a bűnbeesés, ez a lezuhanás, amit nem tudunk megfogni. Mindig elkövetjük újra, és attól nem látjuk. Azt tudjuk, hogy lezuhantunk, már ez is nagy dolog, ez a tudat, hogy ez a világ nem az eredeti világ. Mindnyájan úgy születünk, hogy egy eredeti világot hoznánk magunkkal. Aztán nem vesszük észre, mitől romlik meg. Talán attól, hogy belemártanak bennünket a mérgezett vízbe. A Leveleket 1941-ben - ínad. Béla azt mondta a Leveleket: Ez a legszebb magyar könyv. De hát ebből persze nem azt kell gondolni, hogy tényleg ez a legszebb magyar könyv, hanem neki volt egy ilyen állapota, hogy ha valami nagyon megemelte őt, akkor mindig azt mondta, hogy ez a leg... akkor ő volt a leg... a csúcson, érted? Leveleket írsz a halott baráthoz virágokról, madarakról, a fülemüléről külön fejezetet. Leírod, hogy hervad az orgona, és hogy hervad a rózsa. A Sztélében is van rózsabokor, a nagy rózsabokor, Nagy szerelmei az embernek ezek a virágok. S Tordán nagyon szép virágoskertünk volt. Még most, vénkoromban is abból élek, amit tizenegy- tizenkét éves koromig kaptam otthon. Aztán nagyon nehéz idő jött, majd egy évig éltünk vagonban. Apám meg állandó halálveszélyben Bukarestben. Kiutasítottak benneteket 1920-ban. Mi nem jöttünk ki magunktól, mint sokan, sajnos. Mennyi ebben a levélregényben a fantázia és mennyi a valóság? Néha a fantázia közelebb van a valósághoz, mint az úgynevezett való. Nagyon nehéz ezt elválasztani. Mert a látható és megfogható dolgok valóságtartalmát, valóságértékét is az adja, hogy az megvan az ideák világában is. Ahogy a tabula smaragdina mondja: ami fönt van, az van lent. Ez az, amire az előbb céloztam, hogy más a képzelgés, és más a képzelet. A valódi képzelet az archetípust és az örök ideákat itthon is, itt lent is megvalósítja valahogy. Hogy mi ebben a ténylegesen kézzel megfogható valóság? Még mielőtt Bélát megismertem, nekem tényleg volt egy nagy szerelmem, és mondjuk, az alibit ehhez a könyvhöz ő adta. 9
