Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - Albert Zsuzsa: Beszélgetés Kemény Katalinnal
Ezekkel mind foglalkoztam, de nem úgy értem, hogy tanultam, hanem a szenvedélyem volt ezeknek a megismerése. Meg a görögöket nagyon szerettem. Hogy aztán ez abból származott-e, hogy apám az Odysszeiából mesélt nekem mikor az esti mesére került a sor, nagyon gyakran... Nem véletlenek ezek a dolgok. Hogy mi az, ami vonz bennünket. Az erdélyi gyermekkor azt hiszem, meghatározta a te sze?nléletedet. Ez biztos, egész biztos. Például a Sztélében Jula, a bábaasszony, mitikus személyiség. Az véletlenül tényleg megfelel a realitásnak. Béla nagyon szerette ezt a könyvemet, és azt mondta, hogy csak egy baj van, ez a Jula, ez a név nekem nem tetszik. Ez olyan kemény. De aztán nem változtattam rajta, mert tényleg úgy hívták. Megdöbbentő, hogy a nyakában hordja az összes csecsemő köldökzsinórdarabjait, úgy összeszáradva. Olyan érdekes dolog, te, én nagyon ritkán nézek TV-t, de a múltkor úgy szórakozottságból kinyitottam, s egy tudományos ismeretterjesztő' műsorban azt hallottam, hogy az ó'ssejt - amit most konzerválnak, és fölhasználják leukémia ellen, vagy ha rákerül a sor, a legkülönbözó'bb betegségekre, amit nem tudtak gyógyítani -, hogy az éppen a köldökzsinórban van. Nem érdekes? Úgyhogy a mítosz meg az emberi képzelet találkozik, mert emberi képzeletünkben benne van az egész mitikus világ, csak föl kell fejteni. Fel kell fedezni. A tudatalattiból fölhozni? Hát az álom, az álomképek mindig megegyeznek egy mitikus képpel, mitikus képpel lehet megfejteni ó'ket, ha egyáltalában meg tudjuk fejteni. Ez Jung? Hát Jung, amennyire modern tudóstól elvárni lehet, tényleg a legjobbak közé tartozik, mert fó'leg élete végén keletkezett munkáiban meg az életélményében komolyan vette a vallásos elemeket, a mitikus elemeket, szóval nem volt racionalista. Lehet azt mondani, hogy a Karnevál/?«« Hamvas - lígy ahogy Te, ezekben a könyvekben - egy-egy archetípust ábrázol? Ami, mondjuk a jungi archetípushoz kapcsolódik. A jungi archetípusról külön kellene beszélni. Az archetípusok, fó'leg Jung első könyveiben, nem azok, amit a középkorban is archetípusnak neveztek. Archetípus azt jelenti ugye, hogy ó'stípus. Az ó'salakzatok benne vannak minden lélekben, minden születésben, mert ugye mikrokozmoszok vagyunk, sőt, mik- rotheoszok, mert a pszichológia és a jungi pszichológia is úgy magyarázza, hogy a nemzedékek meg az évszázadok vagy évezredek folyamán összegyűlt tapasztalatok kivonata és összegezése az archetípus. Ez nem a külső tapasztalat eredménye, hanem a belső képeké, ahogy a név meg is mondja: ó'stípus, ami virtuálisan benne van a világban és bennünk. Mint - maradjunk a Bibliánál - hogyha mi vagyunk a teremtményből az utolsó, akkor minden bennünk kell legyen, ami a világban van, sőt, hogyha az Atyaisten képmásai vagyunk, nem valóságos képei, de képmásai, akkor ezek is bennünk vannak. Egy jó regényben vagy bármilyen jó műben megjelennek az archetípusok, mert más kép nincs is bennünk, ami valóságos, és ami kapcsolatra és hatásra képes a másik emberrel, 8
