Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)
kéregét, hanem mintha táncolni hívná az embereket, hadonászik, talán énekel is, de persze mindenki nagy ívben kikerüli, végül a hátát egy fának veti, a lencsével szembe fordulva jókorát brunyál, aztán lefekszik a járdára aludni. Fosztó haver először ezt a címet adta a sorozatnak: Egy első generációs rendszerváltó alkoholista kalandjai. De nem találta elég kifejezőnek. Tekintettel a részeg ember fehér szakállára, végül ennél a címnél maradt: Itt járt Óz, a nagy varázsló. Ezzel meg volt elégedve. Egyszer megkérdeztem, hogyan lett vándorfényképész? Ezt válaszolta: látni akartam a nagy magyar pusztában vigyorgó, főzelékes hajú bölcsiseket, a szőr- szagú ovisokat, a zsíros képű, mosatlan fogú kamaszokat, a fáradt rózsaillatot árasztó, izzadó combú gimnazista csajokat, a savanyú leheletű farsangolókat, az udvaron ünneplő családfőket, akik csontrészegen ülik körbe a dédit a kilencvenedik születésnapján, jegyezd meg, Jani, a szociofotó és az anyasirató mély szomorúság kéz a kézben járnak. Fosztó haver a sárga Trabantja fedélzetén pöfögte körbe a szép magyar hazát. A Trabant két oldalán ez állt piros betűkkel felmázolva: FOTÓ FOSZTÓ KORKÉP-JELKÉP-MEMENTÓ ÖRÖK MOSOLY A PORIG ALÁZOTT KÖRNYEZETBEN Elmesélek valamit! Egyszer elkísértem Fosztó havert, az isten háta mögött, valami Kenézlő nevű faluban volt randevúja egy fényképezkedni vágyó óvodás csoporttal. Nyakában a gumioptikás Nikonnal, hóna alatt a krómállvánnyal, felajánlotta a két kísérő óvónéninek, hogy ingyenes portrésorozatot készít rólunk, ha segítenek behálózni a helyi iskolásokat. Ezt mondta: nincs minden utcasarkon pakurató, hihetetlen, micsoda kincs ez, édes hölgyeim! Hát, az lehet, néztek egymásra az óvónénik, magának tényleg tetszik? Fosztó haver felajánlotta, hogy tekintettel a különleges helyszínre, esetleg aktot is vállal. Ezt mondta: gondoljanak bele, önök anyaszült meztelenül állnának a pakurató medrében, karjukat a felkelő nap felé tárnák, mint két istennő, mondjuk Héra és Afrodité, ráadásul üdvözlőlapként is megrendelhetik, de száz darab a minimum. Amikor Fosztó haver megtudta, hogy a kenézlői baromfikeltető közelében kiszáradt pakurató található, elhatározta, hogy ott fogja elkészíteni a gyerekek tablóképét. A medret rozsdás vashordók koszorúzták, a háttérben a fekete iszapba döglött önjáró daru lengette ronggyá szakadt drótköteleit. Figyelem! Senki ne mosolyogjon! - kiáltotta, mielőtt exponált. Amikor az elvonuló ovisok felkapaszkodtak a pakurató kopasz partoldalán, a zöld malaclopós, fiatalabbik óvónéni lemaradt tőlük, anyáskodva belém karolt, és ezt mondta: szöget ütött a fejembe, amit a főnöke mondott, nézze, én szívesen rendelnék magamról képeslapokat, de félek, hogy maguk ki fognak nevetni. Ezt mondtam: a fotózás véresen komoly dolog, senkit nem szoktunk kinevetni. Erre ő: akkor se, ha én netán angyalkának öltöznék? Micsodának? Jól hallotta, angyalkának, ez a gyengém, nem tehetek róla, pedig nem is vagyok vallásos. 90
