Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Fehér Béla: Egyenes Kecske (3. rész)

a helyes választ, de azt megmondom, lángolni fogsz, mint a préri, ha nem szívod le tőlem a kulcstartót és a fél tornacsukát, ugye tudod? Honnan beszélsz Csabinké? Otthonról? Hát, csúcs vagy, komolyan! Nem tudja, honnan beszél. Halljuk a választ, gondold azt, hogy megcsapom a gongot, oké? Akkor nyomd a fülembe lazán! Jeeeee! Lábgomba! Ez az! Lábgombaaaaa! Hát én most tényleg teleizzadtam a lódenemet, Csabinkó! Csak így mondom, hogy telitalálat. Eszméletlen bingó! Leraboltad Csabinkó az összes ajándékot, azt tudod ugye? Már le is rántom a lábamról a főnyereményt. Figyeled? Itt tartom a kezemben. Eszeveszett látvány, kár, hogy nem látod. Nagyon oké vagy, Csabinkó! Honnan is? Hát otthonról, persze. A többieknek mondom, akik nem hallották, hogy Csabinkó megfejtette a gyalogló gombát. Hát akkor szárnyas akna, rézfedő, sziasztok mindenkinek, mára lejárt, búcsúzóul itt van nektek a Gliceryn- től a Kenyai kolbász! Jó szórakozást mindenkinek, és a feketefülű, nagy csőváz legyen veletek jövő szombatig!

Elzárom a rádugót, és Hagymára gondolok.

Úgy képzelem el a szellemi exitet, mint egy hintázó csapóajtót. Ügyesen kell átugrani rajta, mert ha pofán csap, több füled marad, mint fogad.

Az meg kinek jó?

Apucikám szeretett otthon rongyokban parádézni. Levágott szárú, öltönynadrágokat, elfáradt tréningfelsőket húzott magára, mert az volt a rögeszméje, hogy a pincéröltöny elszorítja a vérkeringést, és akkor az érszűkülettől úgy le fog szellemileg épülni, hogy nála majd a rőzse viszi az anyókát. Sokszor mondta: jegyezzétek meg, az ember a gondolkodás varázsszőnyegén repülve lett az állatok királya! És ezt is szokta mondani: túl sokan képzelik magukról, hogy nagyokosok, és a valaguk helyén egy második fej van.

Apucikám is egy ilyen nagyokos volt, de ezt soha nem akarta észrevenni.

Kilencvenkettő májusában Pogácsás Lajosné egy fej salátával érkezett haza a sajtüzemből, és nekilátott tojásos galuskát főzni. Apucikám a tévé előtt csorgatta a nyálát, és amikor megtudta, mi lesz vacsorára, ezt kérdezte: a majálison is ezzel tömtétek magatokat? Édes istenem, de régen ettem tojásos galuskát, proli étel, mint a grízes tészta baracklekvárral, de legalább jó. Erre Pogácsás Lajosné ezt kiabálta a konyhából: arról ne tárgyaljunk, hogy ki a proli, te Lajos, mert akkor állj a tükör elé, és gondolkozz el azon, mit látsz benne! Apucikám éppen egy kifakult, csíkos pizsamanadrágot viselt, ami még szegény Fil- lenbaum nagymama férjétől, a becsavarodott Nándi bácsitól maradt meg porrongynak, és felvette hozzá a TIGAZ SE feliratú sárga atlétatrikóját. Galuskaszaggatás közben Pogácsás Lajosné ismét bekiabált: Lajoskám, ahogy innen elnézlek, pontosan úgy festesz, mint aki ma reggel szökött meg a törvényszéki elmegyógyintézetből! Apucikám rám emelte a vasutastekintetét, és ezt mondta: na, kezdődik, sík ideg, ha szabadnapos vagyok, csak tudnám, miért. Aztán ezt kiabálta vissza a konyhába: az fáj neked, hogy engem meghagytak az állásomban, igaz? Utána megint hozzám beszélt: hiába, a vasúti felszolgálás tiszta ügy, azt nem keni össze szőrrel a politika. Tudod mit, gyere, fiam, muta76