Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája
Sírásó. Nimfa átka sújtotta halálra. Félek tőletek. Távozzatok! (Sírásó el.) Echó. Nimfák átka gyilkolt meg, én szegény Nárciszom. Megcsalt a víz, a tükröződés, nem tudtam, mit teszek. Holtra mar a bánat, nem tudtam, hogyan kell szólni veled. Magam ásta sírba fekszem, ha nem fekhetem melléd. Kavics hull, számolatlan a falevél. Veled sorvadok. Föld alá tested még ma beteszik. Jaj, Cypria! Démoni Istenasszony, vad kegyetlen Cypria! Mért hallgattad meg esztelen kérésem? Általad lettem elvakult, hirtelen panaszszavam Rögtön meghallgattad! Elsorvadok. (Echó el.) Tiréziász. (Gyászbeszéde.) Perszephoné, Halálnak Istenasszonya, Kit boldogabbnak tart magánál a szerető Cyprisz is! Őt megunják, megvetik, mikor öledbe Nagy sereggel hajlanak, tiéd lesznek mind Legékesebb, legszebb ifjaink; Cypriszt pedig Legkedvesebb szeretői is meggyűlölik. Erősebb a szerelemnél a halál. Kérünk téged, nagy Perszephoné, Halálnak Isten-Asszonya, Kérünk, tekintsd bízó szemekkel Nárciszunk, Hogy meg ne rettenjen, sőt, jutalmad add neki, Örüljön, midőn illatozó fa hűvös lombjain, A mirtusz- és a pálma-gallyról szökken el! 46
