Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája
Iréné. Nem szégyen bevallani, ha igen. Nagyon tetszik. De miért búsulsz Nárcisz? Homlokodon a kusza Vonalak tőlem komorodtak el? Zavarlak, mondd! Nárcisz. Nem láttam nálad még szebbet soha, de ennyi miatt ígérjek neked örök szerelmet? Hódolatom a szépségedé. Iréné. Úgy beszéltek rólad, mint kinek lelke érett, és szabad. Ha tehát hódolsz szépségem előtt, magam is hódolok. Hangodban a gőg zavar, magam nem tukmálom senkire. Úgy látszik túlságosan megihlettek a vízben lévő szemek. Nárcisz. Megbocsáss, nem sérteni akarlak. Érzem a szépséged, Kiszabadítottál saját bűvkörömből, s ha megengeded... (Iréné kancsóját megmeríti a forrásban.) Segítek vinni neked e terhet. (Együtt elmennek.) Echó. (Jön.) Megmondtam Nárcisz, enyém leszel, vagy senkié. Ki ez a lány?! S már az esküvő napjáról beszélnek?! Cyprisz! Kevesek voltak a vízből néző szemek. Cyprisz, kegyelted eméssze el a tűz, pusztuljon el, Ha engem megcsal! Chlórisz. Jön.) Nahát, Echó magában beszél. Szép vadászod mondd, elfelejtetted-e? Miért nem felelsz? Miért állsz így hallgatag? Titkod van? Csak nem mással kezdtél szerelembe? De ki jön itt? Miért csörren a hátán vermelő, s lapát? Öreg! Ali dolgod itt? Csak nem sírt ásni jössz? Sírásó. Azért jövök bizony. Chlórisz. Aztán kinek ásod erdőben a sírt? Sírásó. Egy szép ifjú legénynek, Kephisz fiának. Chlórisz. A nevét, mondd, tudod-e? Sírásó. Nárcisz. Chlórisz. Sokáig betegeskedett? Sírásó. Egy pillanat se sok, oly hamar meghalt. Chlórisz. Hogy halt meg szegény?
