Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája
Rabod vagyok, tenyeredbe hajtom arcom, enyhíts kínomon. Csúfoljanak durván a nők, kiket észre se vettem, S irigyeljen mindenki, hogy ilyen jutalmat kaptam én, Mást is küzdésre hívna, de a győzelem csak az enyém! Jöjj fel hozzám! Fogj kézen és vezess! Emelkedj a mélyből, Vagy én merülök le veled... Tiréziász. (Érkezik.) Eredj a víztől, te bolond, eredj onnan el, önmagad Árnyképét imádod, egy képet, mit a víztükör mutat. Eredj haza, el innen messzire, a bálványozott széped Fel nem bukhat a forrásból soha. Nárcisz. Oh, nagy Istenek! (Elale'l.) Tiréziász. Elfogadd a sebed, jó Nárciszom, légy férfi már! Megtanuld, semmi sem lehet egész, ha csak szépsége van. Ne csókkal győzzed meg magad, hogy mi a látszat. Többre vagy hivatva, mint hogy szerelemtől elenyéssz. De el innen, el. Nem szabad többet segítenem, tiltja Apolló. Nárcisz. (Felocsúdik.) Hol is vagyok? Mi ez a vihogás? Ki az? (Echó és Chlóriszjönnek.) Chlórisz. Ki fekszik itt? Jó a sárban, Nárcisz úr? Igazad van, Echó, még így is helyes fiú. De jaj, milyen szomorú. Engedd Nővérem, Hogy próbára tegyem, s ha elnyerem, enyém legyen! (Echó bólint, Chlórisz magát kelletve közelít Nárciszhoz.) A forrásból bukkantam elő, szép vadászom, Engem keresel, hozzám esdekeltél az előbb! Láttalak, s hallgattalak, érzem, amit érzel, Megvallom, szeretlek, hadd enyhítsem tested kínjait! Nárcisz. Nem tudom, ki vagy, megbocsáss nekem, Nem láttam még arcod sohasem. Echó. Gyere Húgom! Hagyjuk magára, Cyprisz elvégezte már, mire kértük. Fájt volna látnom melletted őt. Ha enyém nem lehet, hát sorvadjon el! (Echó és Chlórisz elmennek.) Nárcisz. Sújtson agyon a villám! Pusztuljak el! Ártatlanul így szenvedni nem lehet! 43
