Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 1. szám - Balogh Robert: Szélerdei ámorozó avagy Nárcisz tragédiája

Csodálom szőrös mellkasát, izmos karját, hasát,

Közben O megfújja kürtjét, s a pázsitra ejti,

Ekkor a fák közül a dús Cythére száll alá - S egymásnak estek rendesen.

Körben kis lotyói táncot lejtenek...

A bódulat borította fátyol lehullt.

Leander! Kicsit még borzongok e névtől, de elmúlt.

Hogy a kudarcot feledni tudjam, szívem lángját csillapítsam,

Egy Satyrhoz adtam magam, ki épp arra járt! Ártatlanságom oda! Fogadom, Echo is elfelejti Nárciszát,

Ha másra irányozza perzselő tüzét. S az beteljesül.

Echo. Szép a tanácsod, Húgom, s meglehet, használna is,

Ha csak testem kívánná őt, de más a lelkem nem érintheti. Könnyen feledném, ha csak pislákolna az érzés,

Feledném akkor is, ha szerelmem rajongó lenne csupán,

Más tanácsot, ha tudsz mondani, meghallgatom.

Chlórisz. Szerettem Pándion híres juhászt is,

Figyelj rám, Echóm, mert vele elértem ágyam.

Három hét telt már el hiába, végül a negyedik Folydogált tétlenül az erény szűkös határai között.

Őrlődtem a vágytól, szólni nem engedett a szemérem.

Ő velem bátortalan, mellettem csak nyeldesett, mardosta a vágy, Én meg, jobb híján, ujjammal könnyítettem magam.

Egy cselfogás, egy ugratás segített félénk szívét legyőzni,

Pándion testvéröccse, néném Antiópát eljegyezte,

40