Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Czakó Gábor: Katyvasz, A cenzúra
A cenzúra A modern demokrácia egyik alapelve a szólás és a sajtó korlátozásának tilalma. A sajtó ugyanis olyan eszköz, amellyel a nép egyrészt magát a szólásszabadság jogát gyakorolja, másrészt - legalábbis elvileg - közvetlenül ellenőrzi a három hatalmi ágat. így nőtt maga is hatalommá. A sajtót nem ellenőrzi senki. Szabadságának határai szinte megvonhatatlanok. Vajon hol a határ a véleménynyilvánítás és a rágalmazás között? Szabad-e megírni a lótolvajról azt, hogy lótolvaj? Hol a határ az újságíróban is meglévő természetes emberi elfogultság és a nyílt pártszolgálat között? Meddig élhet a szólás szabadságával az a sajtóvállalkozó, aki becstelenséget, pornót, szadizmust árul újságba, filmszalagba csomagolva? Vagy tizenöt éve az egyik szennylap főszerkesztője nyíltan bejelentette, hogy ő nem aszerint válogat a hírek között, hogy melyik igaz, melyik nem, hanem aszerint, hogy melyik vonz több vevőt. Akinek nem tetszik, menjen a bíróságra. A dolog addig működött, amíg az egyik megrágalmazott nem a bíróságra ment, hanem a szerkesztőségbe, és a főnököt dagadtra nem verte egy söprűnyéllel. A sajtó szabadságát elorozhatja-e a néptől a tőke? A hírek eladhatósága megelőzheti-e a hírek igazságát? Mi az igazság? - tárják szét a kezüket Pilátus utódai. A megalázottak és megrágalmazottak segítségért kiáltanak, a Pilátus nézeteit vallók azzal vádolják őket, hogy konzervatívok, diktatúrát akarnak és cenzúrát. Egy igazán konzervatív bölcset, Ananda K. Coomaraswamyt kérdezve azt a választ kapjuk, hogy „cenzúrát gyakorolni csak egy tisztázott igazság elismerésére alapozott és viszonylag egységes közösségen belül lehet, és csakis egy olyan elit révén, amelynek hivatása pontosan az, hogy ismerje a metafizikai igazságot (mert a tett és a cselekvés vezérlő elveit egyedül onnan lehet levezetni); amely lehetővé teszi, hogy a művészre, mint emberre, a kötelező életvezetési törvényt kimondja.” Igazság és gazság közt csak a magasabb, a metafizikai igazság birtokában tehetünk különbséget. I lanem a modern demokrácia éppen a „magasabb igazság” tagadásából jött létre. Magasabb igazság nevű hatalmi ágat nem ismer, sőt, sokak által elismert „tisztázott igazságot” sem. Olyan réteg vagy csoport sincs benne, amelynek hivatása ilyesminek a kutatása és érvényesítése volna. A papság? A szekularizált államban a vallás magánügy, a pap szolgáltató iparos egy hobbicsoportban. Hiába ismeri a metafizikai igazságot, a többi hobbicsoport fütyül rá. A magasabb igazság, mint cenzúra-elv, Coomaraswamy fölfogásában életvezetési törvényt, életrendet jelent az alkotó számára, mert a mű - akarjuk, 38
