Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Molnár Miklós: Bolond Istók börtöniratai

Fia barátságunk jóvátehetetlenül megromlott is, azért világosan látom, hogy Hajagos bácsi valójában angyal: lumpenangyal. Saját angyali mivoltáról persze sejtelme sincs, talán ezért is lehet angyal. Az élet alsó szféráiban mozog, ott tölt be angyali funkciót; most ide, ebbe a börtönbe küldte a gondviselés.

Begyulladt a szemem. Terhemre van az élet.

Csukár Balázs harminckét éves, katonaviselt roma. Maga sem tudja, hányszor volt már nős, és hány rajkója van. Analfabéta. Nemesgergényen lakik; ló- tolvajlásért került be. Osztönlény, állandó önvédelmi készenlétben. Senkiben sem bízik, aki nem cigány. Csak rá ne lépjek az albatrosz-szárnyára! Agresszívan nagyra van a fajtájával, talán nem is ok nélkül: a romák sose bánnak olyan kutyául egymással, ahogy a magyarok a maguk fajtájával, pláne ővelük. Nem én, alsó- és felsőfelhőkakukkvári Bolond Istókfi Istók ülök a cigányok börtönében, hanem Csukár Balázs, a par excellence roma csücsül a magyarokéban.

Fogmosás és szájápolás nélkül is ép és egészséges a fogazata. Roma nótákat énekel. Csizmát visel; ő csizsmának mondja. Éjjel sem vetkőzik le, ruhástul alszik. Dohányzik, mindig bőven van cigarettája; a romák segítik egymást. Nem szereti, ha étkezés közben vécéznek, márpedig van, akire mindig ilyenkor jön rá a szarhatnék. Mások előtt nem tud vizelni - a természeti lény önvédelme vagy Indiából hozott ősi szenzitivitás? Vécézéskor mindig elhúzza a körfüggönyt, a többiek csak olyankor, ha szarnak, vagy akkor sem. Erős, mint a bivaly. Azzal dicsekszik, hogy lenyelt egy tizenkilenc centis drótdarabot: a tököli rabkórházban sem tudták kioperálni belőle, most is a hasában van.

Hatalmasakat lódít, főleg saját rettentő erejéről. Azt mondja, egyszer fogadásból négy muraközi lovat fogtak egymás elé, a kezébe adták az utolsónak az istrángját, ő meg belekapaszkodott a majsai mázsaház falába, és a négy ló nem bírta elrángatni. Na, akkor ostorral meg husángokkal kezdték szuttyongatni a négy muraközit: erre elmozdult ugyan a posztjáról, de vele együtt kiszakadt féloldalt az egész fal, össze is dőlt a majsai mázsaház.

Éjszakánként lónyerítés hallatszik az ágya alól.

Keservesen élek. Óriásléptekkel közeledik a vég.

A 49-es cellában egy csalásért elítélt mérnök - most börtönírnok - raboskodik. A 47-esben két fiatalkorú, egyikük cigány, rablásért és gyilkossági kísérletért kerültek be. Két eszetlen, infantilis kölyök. Nem börtönben volna a helyük... hanem hol? Talán mégiscsak itt a legjobb nekik. Zárkameszeléskor egy napig náluk vendégeskedünk, másnap meg ők jönnek át mihozzánk.

Meglehet - tűnődöm egy este, mély szánalommal a nyomorult emberi faj iránt, melyhez szégyenemre magam is tartozom -, hogy latrok ők valamennyien, és szinte mindenki, akit a szocialista állam büntetővegyészei belepárolnak ezekbe az undok fegylombikokba. Flogy mi közöm e fontoskodva csetlő-botló ázaléklényekhez? Fia a bűn bakjait és nőstényeit megkövezik, méltó és igazságos, hogy engem is megkövezzenek, mert egyiküknél sem vagyok különb. Legtöbbjük semmivel sem bűnösebb, de nem is ártatlanabb, mint bármely ha21