Életünk, 2005 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 5. szám - Vasadi Péter: Jegyzetlapok - Egy szent atyáról
óta laknak, 3 milyenek azok a népek, melyekhez érkezik, miféle ősi történelmi ütközések gyötrik őket, mit Isiiét esdeni tőlük, mit nem • V* szabad érinteni, hol rejtőznek a vezetők esNvezetettek neuralgikus gócai, netán gyűlöletük tűzfészkei, melyek azok az érzékeny pontok, 3 mi/^ijen ideológiákkal födik be őket; mikor szinte mindenütt ilyenek bújnak meg a nemzettegtekben. Ég mindezt újra meg újra? Az utóbbi években már kényszerűen moaolytalan arccal, botladozva, be- GyógyszerozVe, segítő kezekre 3 lopva figyelő szemekre bízva. Amikor már oz a szent atya nem borul le arra földra, amelyre meghatottan s óvatosan lép, hanem fölemelik neki ezüsttálcán az afrikai tolldíszbe öltözött fekete emberek, ugyanolyan méltósággal, amilyennel ő arra a humuszra rálehel. Mont, mennie kellett, mert odaadta magát nekik és értük. Nincs más magyarázat. Szeretett - 3 szeret - minden embert, beleértve a merénylőjét is, különösen a szenvedőket, a kizsákraányoltakat, a szegényeket, T Isten gyermekei£ . Szerette az embereket, mert meghökkentő erővel és hitelességgel szerette Istent, Jézus Krisz tust a Szentiéiekbon, és az Istenanyát. r Ezt nem mondhatjuk másképpen. Pedig - finoman, nem finoman - szívesen tartózkodnánk az ilyen vallásos kifejezésektől. Mert attól félünk, hogy jelentesteiének. Ez a szent atya nem félt. S mivel nem félt, el is kerülte őt a jelsntéstelenség. Szóban éppúgy, mint írásban. Hatalmának gyakorlásában éppúgy, mint a mozdulataiban. Testében, lelkében, tartásában. Eltöltötte őt a jelentés, a jelentőség, a Jelenlévő. Szóval a hit. Ami - Kerasztes Szent János szerint - az isteni az emberben. Ez nem Valami hatás, elem Vagy járulék, hanem maga Isten. Mert Isten az isteni. Természetes f-én természetiölötti/ dolog az, hogy Isten az emborbon is absconditus, rejtőző, de jelenlétének külső jelei vannak. Ez a jel^ a sokféle emberi szépség) testi j de bizonyosan nem testing, hanem szellemi. Kiül az emberre, ha beteg, ha öreg, ha rongyos, ha akár afféle kósza lólak, s ha pápa. Rajta Van, ha már csak mereven néz is, ha hörögve veszi a levegőt, (Ts akkor a bámulatosan szép formájú, légies, karcsú, mert áldó keze, ahogy a halántékához, a homlokához kapja kínjában, árulkodik erről a szépségről. S arcának enyhén pirosodó, maradandó hamvassága is. Vagy a tehetetlenségébe belő süppedő nyugalma is. I* ár alig emeli a közét, de trónusának aranyozott oroszlénfejein hagyja csókolni, simogatni, érinteni. Kern ta3
